 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Szeretném elmesélni az én történetemet és bizonyos kérdéseket feltenni. 22 éves lány vagyok. 14 éves koromban szexuális abuzus áldozata lettem. Két 40-es éveihez közel járó férfi erőszakolt meg egymás után, amit többen is végignéztek(bűntársak). Erre nagyon szorongóvá váltam és nem tudtam aludni, ezért pszichiáterhez vittek a szüleim.
Kínszenvedés volt végighallgatni arrogáns, én úgyis mindent tudok stílusú beszélgetéseit. Felírta nekem a Zoloftot és a Xanaxot. 3hét szedés után öngyilkossági kísérletem volt. SBO-n elláttak. Visszamentem a pszichiáterhez anyámmal. Ott elmondtuk neki, hogy a bűncselekmény előtt adtam le 20 kilót és most is fogyok. (48 kg voltam akkor 160 cm-es magasságomhoz) Akkor mondta, hogy ez anorexia és feküdjek be a gyermekpszichiátriára. Továbbra is ezeket a gyógyszereket kaptam meg zabálnom kellett. OK. 2 hét múlva kiengedtek s a benti kezelőorvosom Seropramot írt fel... Zoloft helyett mást nem. Olyan voltam mint egy zombi aludni nem tudtam. Akkor felírta a Xanaxot ez a ,,kedves nő" majd Rivotrilt.
3 hónap alatt 4-szer voltam a pszichiátrián. Semmi alvás nélkül...kurvára rüheltem azt a helyet azt se tudtam mikkel nyomnak...mert azt luxus szépen elmondani....Akut distóniám lett..... a szemeim kiakadtak.... hát nem mondom nem volt egy kellemes érzés. Főleg, hogy még így is futkároznom kellett a tornateremben..persze én mindennek neki mentem... panaszkodtam is... lehurrogtak minden...mondtam nekik, h beszélni akarok a dokival mert nem látok semmit. 12 óra telt el míg a doki előkerült... megvizsgált és azt mondta feküdjek le....meg igyak....így tettem nem múlt el, erre egy tanárnő, aki bentlakásos autistákat kezelte beadott egy injekciót, és a lelkemre kötötte, hogy ne mondjam el senkinek. Pár nap múlva jön a doki, hogy most már szedjem össze magam és ő nem vesz fel ide többet(ez egy finommegfogalmazás). Na hála a magasságosnak! Vissza a pszcihonőhöz, aki rendre irogatta a gyógyszereket, amik egyáltalán nem segítettek, sőt 18 napot ébren voltam. Akkor kaptam a Zyprexát. Annyit mondott ettől majd lesz alvás. Első éjszaka nem aludtam..na jó... felszálltam a vonatra ahol nem kaptam levegőt ,szédültem...az első állomáson leszálltam és a peronon összeestem... nagyon sok a jó szándékú ember, míg ott ájultan feküdtem, elvették minden pénzem telefonom......majd mire magamhoz tértem imígy amúgy még akkor is kábán egy járókellőtől kértem volna apró pénzt vagy telefont, h felhívjam a szüleim, de olyan lerongyolódott állapotban voltam, hogy mindenki részeg koldusnak nézett és nem segítettek. Leültem egy padra és akkor megállt egy autó hogy mi baj van meg ilyennek ő hazavisz, most nincs nála a mobil stb. hazavitt, de útközben közölte, hogy ennek árra van meg minden... na most nem pénz volt az ára... hanem abortusz, ami, hogy mondjam eléggé megviselt... a szüleim új pszichiáterhez vittek, aki szedette velem a Zyprexát, ha rosszabbul voltam Leponexet....mondtam neki hogy hízok, nem-e a gyógyszertől van, azt mondta, hogy életmódomban van a hiba... majd 2,5 év után Prozacot adot..majd azt mondta, hogy ez bipoláris zavar ...aztán elmentem egy másik pszichiáterhez, aki azt mondta nem vagyok én bipoláris, szorongok, meg nem alszok.. ezért egy kis Rivotril meg Zyprexa meg Prozac. OK mondom...ekkor úgy száz kiló felett lehetett a súlyom, ami miatt még maguk a pszichiáterek is sértegettek... egyre több bántás ért vérnyomásom a plafonon... és akkor mondják fogyjak, le és kész... bazd ki, mondom itt tömsz ezzel a szarral, amitől hízok és azt mondod fogyjak le....OK most egy ideje nem voltam egy pszichiáternél sem.... és 15 napja nem zyprexázok.... továbbra sem alszok..hányok.... émelygek és kis hólyagok vannak a testemen, amik folyton nagyobbak lesznek viszketnek fájnak....szenvedek...Kérdés, meddig fogok még szenvedni? És visszafogyok-e? ÉS EGYÁLTALÁN MI A VÉLEMÉNYE? MIT TEGYEK?
Kommentár:
Először is köszönöm annak a lánynak, aki merte összefoglalni és publikussá tenni megdöbbentő történetét.
Ez ma Magyarországon a pszichiátriai kezelés.
Azért fontos, hogy minél több ilyen történet lásson napvilágot, mert azok az emberek, akik olyan szerencsés életűek, hogy nem kerülnek közelebbi kapcsolatba a pszichiátriával, azok csak a tévében meg a sajtóban nyilatkozó pszichiátereket látják és hallják, akik olyan nagyon meggyőzően tudnak papolni arról, hogy milyen korszerű ellátás is van, milyen áldozatos munkát végeznek a pszichiáterek lehetetlen körülmények között is. Bocsánat, de ennek a lánynak a története nem egy pszichiáterről, hanem egy egész intézményes működésről szól, amiben nem a technikai felszereltség, hanem az emberség hiányzik. Ha valaki szakember olvassa végig a szöveget, több súlyos diagnosztikus tévedést is felfedezhet, rögtön az első részben, senki nem ismerte fel és nem kezelte megfelelően a traumatizáltságot majd a poszttraumás zavart, felzaklatott állapotban ellenőrzés nélkül antidepresszánst írtak fel, ami kiváltotta az oly régóta széles ívben tagadott öngyilkosság fokozó hatását. Egy fiatal, szinte még gyerek kétszeres nemi erőszak áldozataként rideg elbánásban és gyógyszeres kezelésben részesült. Bocsánat, hol élünk? Ez Európa? Ez ellátás? Ez színvonal? Aztán megállapítják a lányról, hogy anorexiás. Mert az átélt borzalmak hatására lefogyott. Kik ezek az emberek? Ezek tényleg orvosi egyetemet végeztek? De hol? A középkorban? A gyógyszerezés súlyos idegrendszeri mellékhatásokat okoz, nem vesznek róla tudomást. A lány akár meg is halhatna, kit érdekel. Nem ismétlem meg a történetet. De ez egyszerűen gyalázat, ennek egyszer sem lett volna szabad megtörténnie, de ez a történet ismételten újra és újra, változatos formában változó szereplőkkel, de megtörténik.
Mert ez ma Magyarországon a pszichiátriai kezelés.
|
|
