![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Megjelent Internet Kalauz 2001 október
(Mivel a linkek elavultak, általában csak a domaint adtam meg az érthetőségért. A cikkben a gyógyszerek hatásosságával szemben ekkortájt még volt bennem halvány naívitás. )
Itt az ősz, ilyenkor illetlenség nem depressziósnak lenni. De már ettől is elveszik az ember kedvét, gyógyszergyárak kongatják a vészharangokat. Az antidepresszánsok, vagyis a depresszió elleni vegyipari termékek soha nem látott konjunktúráját éljük. Jók ezek már mindenre, a pánikbetegségtől a fáradtságig. A Prozac Amerikában egyfajta menedzser-aktiváló szerré vált. Gyógyszergyárak milliárdokat ölnek abba, hogy nagy neveket nagy pénzekkel nagy vizsgálatokra sarkaljanak, s a - természetesen pozitív- eredményeket neves szakmai folyóiratokban jelentessék meg. Az eredményeket aztán egzotikus szigeteken tartott "konferenciákon" ismertetik a "független" kutatókkal, akik véletlenségből olyan pozíciókban vannak, hogy sokat tehetnek a megfelelő vegyület népszerűsítéséért. Ennek egyik útja hogy családorvosok – már nem feltétlen mediterrán éghajlaton-, ki vannak okítva a depresszió korai felismerésére, s lelkiismeretüket azokkal az eredményekkel perzselik, miszerint az időben elkezdett antidepresszáns kezelés jelentősen csökkenti az öngyilkosságok számát. Na csak legyen ezután egy öngyilkos is a körzetben! Tudjuk, kinek a lelkén szárad egy ártatlan emberi élet. De megdolgozzák a polgárt is, az ártatlanságukat a heti Egészségügyi mellékletekben elvesztő újságírók akaratlanul is a gyógyszergyárak szócsövévé válnak: Polgár, ne csodálkozz, ma mindenki depressziós, hát ki bírja ezt a rohanást? Ha Churchill, Marilyn Monroe mertek depressziósak lenni, Te mért tétovázol? A depresszió nem bűn, hanem betegség, Te butus! Agyi anyagcserezavar. Szerotonin hiány. Erre vannak ezek a remek kis pirulák. (Mellékhatásokról jobb, ha nem is kérdezi orvosát, gyógyszerészét.)
Ebbe az ünneplős diadalmenetbe persze egyesek belekárognak. Kevésbé napbarnított, kevésbé új verdákkal járó kis akadékoskodó kutatócskák pofátlanul megkérdőjelezik az antidepresszánsok hatásosságát, azt állítva, hogy a placebók (hatástalan anyagok) csaknem azonos hatásfokkal gyógyítják a depressziót. És ők is egzakt kutatásokat mutatnak fel. Juj de kínos. Na de szerencsére ki a fene figyel oda ezekre ebben az eufóriában.
Az irigy pszichológusok a másik oldalról próbálják aláaknázni az "Antidepresszáns összesküvést". Hajtogatják, a depressziót az okozza, hogy a polgár nem tudja megoldani a problémáit, csak görgeti maga előtt, aztán végül magára borítja. Ha gyógyszert adunk neki, csak a gyógyszergyár lesz gazdagabb, a polgár meg legjobb esetben ezentúl vidámabban szenved. A pszichoterápiában a polgár új gondolkodási és cselekvési technikákat sajátít el, s ezzel a depresszió okát lehet(ne) megszüntetni.
Hogy akkor (reméljük átmenetileg) mégis miért az antidepresszánsok győznek? Amiért a mosógép legyőzte a teknőt. (Láttál már tévében mosóteknő reklámot?)
Ha most todományosan akarjuk a témát zsugorított formában áttekinteni, hogy na mi is az a depresszió, egy scifiszerű vizsgálatot hadd idézzek. Ugye a polgár normálisan nem szokott csak egyik agyfelével aludni, mint a delfinek. De van egy vizsgálat, amelynek során szükséges a nyaki verőérbe adott altatóval külön-külön a bal, majd a jobbféltekét elaltatni. S akinek a bal agyfelét altatták el, az hirtelen zokogni kezdett és a teljes kétségbeesésbe zuhant. Hoppá, itt elkezdődött valami. Mások trükkös kontaktlencsével el tudták érni, hogy csak a bal, vagy csak a jobbféltekének vetítsenek utifilmeket, meg rajzfilmeket. Mit ad isten, akik a jobbféltekéjükkel látták a filmeket, azt hitték, horrorfilmeket látnak. Meglett, bölcs emberek még sok ilyen huncut vizsgálattal végül is arra lyukadtak ki, hogy a jobb agyfél az aggódó, pesszimista, depressziós részünk, és ha ez begerjed, akkor nagyon-nagyon-nagyon rosszkedvünk tud lenni. Persze van, aki eleve mindig mísz, másoknak kell ehhez néhány csapás az élettől. Hát igen, kiderült, hogy akiknek a jobb homloklebenye rózsás körülmények közt is élénkebb a balnál, azok bizony jobb ha elkezdenek gyűjteni majdani terápiájukra. Mindezért okolhatjuk a fránya stresszt: ha egy kutyusnak ismételten úgy adnak áramütést, hogy nem tud védekezni (ez volna Életünk egy lehetséges modellje), akkor előbb-utóbb depressziós lesz, és aztán már akkor sem tanulja meg kikapcsolni az áramot, ha odalógatják az orra elé a kapcsolót. (Ha bárki magára ismer, az merő véletlen hasonlóság.) Mondanom sem kell, hogy ezek a kellemetlen szituk a jobb homloklebenyt aktiválják.
Akiben ez a kis tudományos szikra lángra lobbant, az websétánkat kezdheti a www.behsci.sote.hu/szg_human.htm-en, ahol összehordtam sok mindent jó érthetetlenül, de nagyon todományosan. Ugyanitt (www.behsci.sote.hu/korh.htm) megtudhatjuk a depresszió és az infarktus kapcsolatát prof. Kopp Mária billentyűzetéből. A főoldalon egy szerény kereső segítségével további érdekes cikkek nyerhetők ki a website-ból.
Ha továbbsétálunk a magyar weben, láthatjuk, hogy szinte mindenkinek van valami mondanivalója a depresszióról.
Az egyik legérdekesebb cikk (www.pipacs.hu/) a depresszió előnyeit elemzi evolúciós perspektívából: eszerint a depresszió tulajdonképpen a reménytelen küzdelem feladását oldja meg biológiai mechanizmusokon keresztül. Humán szinten –teszem hozzá én – a depresszió, mint betegség, egy lehetséges mentsvár, amit a társadalmi konszenzus biztosít a "vereséget elszenvedett" számára. "2000: A depresszió évszázada?" címmel olvasható burkolt gyógyszerismertető a www.konzultacio.hu/ -en. A cikk állításaival muszáj egyetérteni: igen, valóban nő a depressziósok száma, 2020-ra a WHO szerint a legnagyobb közegészségügyi problémát a depresszió fogja jelenteni, csak ebből nem az következik, hogy gyógyszerrel kell konzerválnunk a sokak számára egyre elviselhetetlenebb létet. Ha én anarchista lennék, tuti, hogy az "Antidepresszáns összeesküvés" ellen vonulnék illegalitásba. (Ha közben nem leszek depressziós!) "Törekedj arra, hogy a depresszió okait szüntesd meg, ne csak a tüneteit.", vallja a "Keresztény válaszok" website (www.christiananswers.net/). Kb. ennyi az, amit erről az oldalról megszívlelendőnek látok. Az oldal hasznosságát eldönthetik azok, akiknek szól. Ugorjunk is tovább, nehogy ateista csámcsogássá fajuljon a dolog.
A www.babanet.hu -n több oldal foglalkozik a szülés utáni depresszióval, amely a nők 10-15%-át érinti. Sok todományos rizsa és tanács mellett hasznos info is kivonható. Szülés után az ösztrogén szint drámaian lecsökken, ez az egyik feltételezett oka a depressziónak. Ehhez tudni kell, hogy az ösztrogén specifikusan a bal agyfél működését serkenti (www.behsci.sote.hu/szg_magatart.htm), de ezt már csak a vájtszeműeknek ajánlom.
Aki depressziós, vagy szeretne az lenni, részt vehet a Házipatika.comKlubélet rovatában (www.egeszsegtar.hu/).
Itt lehet panaszkodni, udvarias válaszokat kapunk. Ha bizonytalanok vagyunk illetékességünkben, ugyanitt meg is mérhetjük depressziószintünket (www.varo.hu/tests?nev=beck). Továbbvitorlázva, érdekes hírre bukkanhatunk a suli.net alá begyömöszölt Élet és Tudomány website-ján (www.sulinet.hu/eletestudomany/). Egy súlyos depressziósokkal végzett vizsgálatban fél évi tornázás és antidepresszáns hatását hasonlítottak össze, s a torna nyert. Itt ragadnám meg az alkalmat, hogy cáfoljam azt a vélekedést, miszerint én gyógyszerpárti volnék.
Elhagyva a magyar web szűk kis öblét, s kijutva a nyílt vizekre, a polgár fellélegzik. Teljesen az az érzése támad, mintha itt felnőttszámba vennék.
A Depresszió-Szövetség website-ja (www.depressionalliance.org) megküzdési módszereket ajánl, mint: önsegítő csoportok, információgyűjtés, relaxáció, tornagyakorlatok, életmódváltoztatás, diéta, stb. Ennek magyar megfelelője: "Huha! Semmit nem mondhatok, azonnal menjen a mindentudó dokihoz". A mindentudó doki pedig megkerülhetetlen, mert ő írja fel a receptet, és a szerencsétlen polgár azt hiszi, jobb ellátást kap, ha ezért leperkálja havonta a 2-5000 Ft-ot.
Na hát ennek az alárendelt betegszerepnek itt lőttek. Üdítő az a nyíltság, ahogy az About.com depresszió-részlege (depression.about.com) tárgyalja, hogyan lehet 30-50%-os megtakarítást elérni a gyógyszerelésben, hogyan lehet megúszni a pszichiátereknek fizetendő nem kis honoráriumot. Ez a site minden komforttal felszerelt egy depressziós számára. Innen a beteg abszolút felkészülten néz szembe orvosával. Olvashatunk itt a legkülönfélébb kezelési technikákról, még a Transcranial Magnetic Stimulation-ról is (az agy kívülről mágneses erőtérrel való stimulációja), amely egy új, ígéretes depresszió terápia. Megtudhatjuk a gyógyszerek, és különféle kezelési módszerek mellékhatásait is, melyeket nálunk egyesek hadititokként kezelnek, mondván: ne mondjuk a polgárnak, mert akkor beképzeli magának. Azt sem mondják a polgárnak, hogy vannak bizonyítottan hatékony alternatív szerek, amelyek mellékhatása csekély. Minden gyanús, ami az egyetemi tankönyvből kimaradt.
Összességében a magyar web fő pozitív tulajdonsága, hogy magyarul van. A site-ok, kevés kivételtől eltekintve, nagyjából ugyanazt hajtogatják (diagnosztikus kritériumok, egy-két depresszió típus felsorolása, a gyógyszeres terápiák dicsőítése, s burkolt ajánlatok szíves kezelésre). Nincsenek független gondolatok, minden út a pszichiátriai rendelőkbe vezet.
A web nemzetközi szárnyát természetesen ugyanúgy nyomás éri a gyógyszergyárak felől, csak ott nagyobb hagyománya van a szabadságjogoknak, akármit nem lehet eladni.
Súlyos, kezelendő depressziósok persze tényleg léteznek, de ne felejtsük el, hogy ez egy folyamatosan, profitszempontoktól vezérelten tágított pszichiátriai diagnosztikus kategória, mi pedig éljük az Életünket, veszteségeink, megoldatlan problémáink, sanyarú gyermekkorunk, kettétört karrierünk, szertefoszlott álmaink vannak. Mindezt megoldaná egy vegyület? Naná, hogy nem.
Szendi Gábor: Depresszióipar. Sík kiadó, Budapest, 2005.