 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Üdvözlöm Gábor! Megírom történetemet és szeretném, ha tanácsot adna, illetve hozzájárulok az írásom fórumban történő megjelenéséhez. Áron vagyok 32 éves, már gyermekkorom óta szorongós alkat vagyok, ennek meg is lett az eredménye, mert már 15 éves koromban rászoktam a dohányzásra, amit a mai napig nem sikerült letenni. Aztán 18 éves lettem jött a katonai sorozás a kitöltött teszt alapján a katonapszichiáter megállapította, hogy az alkalmasság eléréséhez -nem tudom jól írom-e- infantilis gyógykezelésre van szükségem, persze nem vettem igénybe mert kutya bajomat sem éreztem. Jött a következő sorozás, megint teszt, kérdezi a katonai áter jártam-e kezelésre, mondtam hogy nem, már írta is a papírom, hogy ALKALMATLAN. Én persze örültem, hogy megúsztam az egész katonai dolgot és élhetem tovább az életem katonaság nélkül. Utána évekig semmi különös, munka, család, barátok, szórakozás. Aztán 27évesen kezdtek különös rosszulléteim lenni: szívdobogás, izzadás, erős szorongások, szívszúrások stb. Akkor még fogalmam nem volt, hogy ez pánikbetegség, plusz depis is voltam ez mellett. Nem tudtam gyakorlatilag semminek örülni, volt úgy, autóval közlekedtem és forróság öntött el, szabályosan leizzadtam, a szívem majd kiugrott a helyéről, vagy busszal utaztam, és két megállóval előbb le kellett szállnom, mert izzadás, fejfájás, meneküléskényszer fogott el, ágyban fekve elalvás előtt szintén szívdobogásos rosszullét, egyszer hétvégén nagyon rosszul lettem, pontosabban fájt a fejem teteje, erős szívdobogás, ájulásérzés - gondoltam ez így nem mehet tovább és hétvége révén nem tudtam máshova menni, csak a legközelebbi ügyeletre. Elmondtam a dokinak a fent leirt panaszaimat, azonnal EKG-ét csinált. Vérnyomást mért 160/90 pulzus 160! Megkérdezte nem e kábítószereztem, mondtam, hogy nem, de nem hitte el, és azt mondta, hogy a kábszertől szokott ilyen magas pulzusemelkedés lenni, persze ő nem lélekgyógyász, fogalma se volt hogy egy szorongásos rosszullétről van szó, én említettem a pánikbetegséget, de azt mondta hogy ezt kizárja, mert a pánikbetegségnek 3hét kell mire kialakul, kezembe nyomta az EKG papírt, meg a szakvéleményét, amire ráírta hogy valószínű a kábítószerfogyasztás, és kezdődő magasvérnyomás betegségem, és tovább küldött a kórházba, további kivizsgálásokra. Én persze tudtam hogy a vérnyomás pszichés alapon magas. A kórházban megint EKG vérnyomás 160/90 160 már 3órája vagyok rosszul, végre megkezdték az ellátást. Kaptam valami holland nyugtatóinjekciót de ez egy lónak is elég lett volna melegség öntötte el a testemet, amikor vénásan beadták. Utána vért vettek, megröntgeneztek és megállapították, hogy a bal szívkamrám nagyobb, mint a másik. Ennek mai napig nem tudom mi a hátránya, mert amikor mondtam a dokinak, hogy valami szívbetegségem van, csúnyán nézett rám és mondta, hogy szeretné, ha megnézne egy pszichiáter. Megnézett: diagnózis tudat ép, szorongásos állapot, Fevarint és Frontint irt nekem, és mondta, ha ezektől se leszek jobban menjek az ideggondozóba. A Fevarinbol egy szemet vettem be és nagyon rosszul lettem. Nem tudtam aludni. A Frontin bevált jobban lettem, de amikor abbahagytam a szedését visszatértek a tünetek, úgyhogy mentem az ideggondozóba. A doki meg sem hallgatott, rám nézett, és azt mondta, nem látszok vészes esetnek. Rexetint és Frontint írt. Kérdeztem, meddig szedjem, erre ő: ameddig jobban nem lesz. A Rexetintől rendbe jöttem két hónap után, abba is hagytam, nem voltak szerencsére elvonási tüneteim. Utána két évig nem volt se pánik se depresszió. Egyszer csak megint kezdtem lecsúszni de most nem a régi, hanem új tünetekkel: fejfájás, szédülés, buszon utazva olyan érzésem volt hogy azonnal le akarok szállni, de uralkodtam magamon, és elmúlt a menekülési kényszer csak a rossz közérzet maradt meg. Ez egy héten többször is előfordult. Visszamentem a dokimhoz, azt mondta, visszatérő betegségről van szó, Rexetint írt, napi 20mg reggel. A doki szerint azért estem vissza, mert annak idején korán abbahagytam a gyógyszerszedést. Most hat hónapig ne hagyjam el. Elkezdtem 10mg-al hogy kevesebb legyen a mellékhatás de így is volt fejfájás, szédelgés, izzadás. Egy hét után agresszió, szuicid gondolatok. Volt úgy, hogy mentem az utcán, és az ellőttem ballagó embert megverem. Persze csak gondoltam, nem tettem meg, uralkodtam magamon, tudtam, hogy a gyógyszer dolgozik bennem, csak az a gáz, hogy gyógyszerszedés előtt is voltak szuicid gondolatok, csak nem ilyen intenzíven. A harmadig héten jobban lettem egész nap vigyorogtam gondoltam, emelem 20mg-ra az adagot, mert a tíz kevés, de három napig bírtam, nagyon nyugtalan és agresszív lettem, visszaálltam 10-re, most két hónapja szedem a Rexet, stagnált az állapotom, a vigyorgás elmúlt, kialakult a tompultság, de legalább nem vagyok rosszul, leszámítva a néha jelentkező, valamikor egész nap tartó enyhe torokszorító érzést. És közben rátaláltam erre a szájtra és én is elkezdtem az omega3-at napi 6 kapszulát, B komplexet, C vitamint, 1000Mg-ot. Hatása, mármint a vitaminoknak, eddig az, hogy nem vagyok annyira fáradékony, de a Rex kicsit letompít, úgyhogy nem nagyon élvezem. A gyógyszert nem merem abbahagyni, mert félek, hogy visszaesek. Ebben is kérném tanácsát, hogy egyáltalán az a 10mg Rex ér egyáltalán valamit, mert szerintem ez elég kis adag? Meg arra is kíváncsi lennék, hogy mért ragaszkodik a pszichiátria a 6 hónapos gyógyszerszedéshez? Mert akkor a 2-3 hónapos gyógyszerelés nem ér semmit? Továbbá érdekelne, hogy a Rex menyi idő után okoz függőséget, és mi az a infantilis gyógykezelés?
Amúgy kitöltöttem a neten a Beck-féle tesztet, aszerint nem vagyok depressziós, az eredmény normális hangulati állapot. Plusz találtam egy szorongásértékelő tesztet 16 ponttól szorongás nekem 15 lett.
A Halolajról az a véleményem hogy nekem biztos porzott a szervezetem a hiányában mert nem szeretem a halat. Amúgy meddig érdemes szedni és meddig tudja tárolni a szervezet?
A vitaminokról azt halottam, hogy nem jó évekig szedni, mert megszokja a szervezet, és nem választja ki a kajából, ez igaz?
Tudom, hogy sok a kérdés, de kérem, válaszoljon, mert a pszichiáterek semmit nem árulnak el, azért pedig nem megyek dokihoz, hogy receptet írjon, vagy adagot emeljen.
Előre is köszönöm válaszát.
Áron
Kommentár/válasz:
(A személyes válasz természetesen nem ez volt!)
Kedves Áron, kezdjük a végén. A vitaminok nélkül nem létezik élet, tehát a vitaminpótlást folyamatosan kell biztosítani. (lásd erről itt).
Hogy a pszichiáterek nem szeretnek válaszolni, ez nyilván egészen kivételes tapasztalata Magának, mert mindenki más az ellenkezőjét szokta mesélni. Az emberek általános benyomása, hogy a pszichiátriai kezelések gyorsak, kedvesek, kultúráltak, a betegekkel részletesen ismertetik a mellékhatásokat, felvilágosítják őket arról, hogy a gyógyszereken kívül milyen egyéb kezelési alternatívák vannak, rámutatnak arra is, hogy nem jó feltétlen gyógyszert szedni életproblémákra. Tehát nagyon sajnálatos, hogy Maga éppen a rendkívül ritka kivételekkel találkozott. Éppen ezért fordulhatott elő, hogy csak úgy felírták a Fevarint majd később a Rexetint, hogy nem próbálták magát tartós kontrol alá vonni (pl. megadva telefonszámukat, kérve, hogy ha bármi furcsát észlel, pl. nyugtalanságot, öngyilkossági késztetést, feltétlen telefonáljon), hiszen vezető pszichiáterek nyilatkozataiból tudjuk, hogy nevetséges állítás, hogy a szakemberek ne világosítanának fel minden egyes beteget alaposan jogairól, a gyógyszerszedés veszélyeiről. Megint csak azt mondhatjuk, sajnos erről a kivételesen hanyag két-három pszichiáterről mégsem tudhat minden, ez ügyben nyilatkozó neves pszichiáter. Ha máshova ment volna, ott a legtermészetesebb módon megkérdezték volna, nincsenek-e, nem voltak-e öngyilkossági késztetései, és akkor kétszer is meggondolták volna, hogy adjanak-e antidepresszánst. Így sajnos, mivel a balszerencse éppen e két-három országos kivételhez sodorta, szembe kellett néznie azzal, hogy az antidepresszáns hatásra esetleg valakit megver még a végén (ezért ugye börtön jár), vagy megöngyilkolja magát. Arra a naív kérdésére, hogy miért a mániája a pszichiátereknek, hogy hat hónapig kell szedni, a választ tudja Maga is, csak évődik velünk. Hiszen megmondta a doktor úr: azért, hogy jobban legyen. Tudhatná, hogy a hat hónap az olyan bűvös szám. Ahogy Amerikában nincs 13 emelet, úgy az antidepresszánst 6 hónapig kell szedni. Ennyi idő alatt ugyanis jó eséllyel spontán is elmúlik minden baj. Azért kell tehát hat hónapig szedni, hogy a nagy valószínűséggel spontán is bekövetkező javulást a gyógyszernek lehessen tulajdonítani. Különben még az emberek azt kezdenék hinni, hogy az antidepresszáns hatástalan, és hogy ők maguktól is rendbe tudnak jönni. A hat hónap azért is bűvös szám, mert a depresszió a statisztikák szerint ugyancsak hat hónap alatt gyógyul meg spontán.
Na mi maradt még? Hogy a Rexetin mennyi idő alatt okoz függőséget? Hát kedves Áron, hat hónap biztos nem kell hozzá, már sokkal előbb kialakul. De hát, ha hat hónapig szedi, mert ugye addig kell, addigra egészen biztosan kialakul, tehát ha arra kíváncsi, sikerül-e addigra függőséget kialakítania, a válaszom, hogy persze. Hat hónapig ajánlott szedni, utána meg már le sem lehet tenni.
Igazából nem is értem a panaszát kedves Áron, hogy a Rexetin tompítja, és közömbössé teszi magát. Nem túlzás ez megint? Ha Maga igazán bamba lenne, már nem tudna kérdezni, és nem is érdekelné a sorsa. Tényleg kis adagot szed Maga, és tényleg még nem elég ideje. Hogy elég ideje szedi már, azt majd onnan fogja tudni, hogy egyszer csak beáll a frontális alulműködés, az a bizonyos kémiai lobotomia vagy amotivációs szindróma, és onnantól Magának nem lesznek már kérdései. Addig meg már legyen türelemmel. Látja milyen túlterhelt az egészségügy.
Szendi Gábor
|
|
