 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Forrás: Nők Lapja 2007 június 20
Szeretném röviden leírni pokoljárásomat.
Ötvenöt éves nő vagyok. Harminchat évesen volt egy nőgyógyászati műtétem. Éltem az életem, dolgoztam, gyerekeket neveltem, boldog házasságban éltem, és élek jelenleg is. Azonban 1994-ben, egy boldog családi nyaralás egy napján nem sikerült elaludnom. Sebaj, gondoltam, van ilyen, majd másnap bepótolom! Nem így lett! Négy éjszakát töltöttem álmatlanul, mígnem teljesen kimerülve, rossz közérzettel hazajöttünk a nyaralásból, és felkerestem háziorvosomat. Miután elmondtam, mi történt, ő rutinosan egy akkor forgalomban lévő altatót írt fel.
A kivizsgálás és az álmatlanság oka fel sem merült, így elkezdtem szedni az altatót, naivan. Kiderült, hogy az altatóra nagyon "rosszul" reagálok (hányinger, hidegrázás, szédülés stb ... ) Ez így ment egy-két hónapig, mígnem egy ideggyógyászt ajánlottak - keressem fel. Meg is történt, kaptam egy olyan erős gyógyszert, amelynek a mellékhatásától sikerült elaludnom.
Így ment ez tizenegy évig. Az orvos, aki e szert felírta, meghalt. Mentem a helyetteséhez. Közölte velem, hogy ő az eddig megszokott szert nem tudja felírni, mert azt skizofrén betegeknek adják, én pedig nem vagyok az. Felajánlotta, hogy "átállít" más gyógyszerekre. Akkor még nem tudtam, hogy mi vár rám. Egyik napról a másikra leállítottak egy tizenegy éve szedett szerről, és már másnap újakat kellett szednem ... Néhány nap után kétségbeesetten hívtam fel az orvost, hogy fogadjon, mert nagy baj van. Már telefonban lehordott a sárga földig, hogy megmondta, ne várjak csodát. 2005 novemberétől tizenkétféle altatót, nyugtatót írtak fel az orvosok.
Ez év elejétől megpróbáltam a férjem és gyermekeim segítségével (több ilyen irányú szakkönyvet tanulmányozva) az engem mérgező, iszonyú szintetikus termékekről úgymond "lejönni". Különböző természetgyógyászati és homeopátiás szerek segítségével most ott tartok, hogy egy nagyon kevés, minimális mennyiségű altatót, illetve nyugtatót szedek. Bár az alvásom mennyisége, minősége nagyon változó, a mellékhatások csökkentek. Szeretnék a jelenlegi, minimális mennyiségről is leszokni, de sajnos, nem megy.
Judit
Kommentár:
A történet megdöbbentő. 11 éven át antipszichotikumot adni valakinek, mert annak egyik nem kívánatos mellékhatása, hogy álmosít, súlyos bűn. A levélíró nem is tudja, hogy micsoda súlyos kockázatnak volt kitéve a kezelés során. Az antipszichotikumok egyik súlyos mellékhatása, hogy a betegek 30-50%-ban a több éves szedés hatására tardiv diszkinézia, vagyis egy vissza nem fordítható mozgászavar alakul ki, rángatódzó, kényszeres mozgásokkal. Sok beteg abba hal bele, hogy a tardiv diszkinézia a nyelő izmait támadja meg, és félrenyelve megfullad. De meg milyen sors az, akaratlan mozgásoktól rángatódzva leélni az életet, mert valaki verébre ágyúval lő? Az antipszichotikumoktól természetesen pszichotikus is lehet az, aki még nem volt addig az, cukorbeteggé is válhat, és akár hirtelen halált is halhat egy ritka mellékhatás miatt.
Természetesen Juditnak abban tökéletesen igaza van, hogy a problémák ott kezdődtek, hogy alvászavarát nem kivizsgálták, nem próbálták meg nem gyógyszeresen kezelni, hanem rögtön altatókra állították rá. Ezt tette vele az a jóakarója is, aki amúgy megmentette, ha kicsit brutális módon is, az antipszichotikum veszélyeitől. Megint egy eset, amire azt lehet mondani, kivétel. Csak olyan sok kivételről hallani pszichiátriai kezelések kapcsán, hogy felmerül az emberben, hogy ezek a kivételek túl sokan vannak. Olvassa el a vonatkozó cikket!
Szendi Gábor
|
|
