Tapasztalataim antidepresszánsokkal

Íme a történetem, melyet nevem nélkül felhasználhat, ha gondolja. Nos, 5 évvel ezelőtt, egy akkor már 1,5 éve tartó "kapcsolat" annyira csúnya véget ért, hogy még a mai napig sem tudtam feldolgozni. Nem tudtam aludni, gyomoridegem volt, napi egy könnyű kis leves a menzán, és kész. A magánéleti problémám persze rányomta bélyegét a munkámra is, így a főnököm kirúgni készült engem a karácsonyi ünnepek után. Abszolút padlóra kerültem. A barátaim elfordultak tőlem, amúgy sem helyeselték azt a kapcsolatot, a szüleim elváltak, és nem is jó a viszonyunk. Ekkor voltam 30 éves. Teljesen magamra maradtam. Dolgozni ilyen idegállapotban nem tudtam, összeomlottam. Az idegorvos egyből Xanaxot írt fel, és Cipralexet, melyet "rossz" szokásomnak köszönhetően el sem kezdtem szedni, mert hát én előbb tudni akarom a lehetséges mellékhatásokat, aztán majd én mérlegelek, elvégre az én testemről, az én életemről. rólam van szó! A Xanax jó is volt, de úgy 4-5 hónap után úgy éreztem, talpra álltam, ezért fokozatosan abbahagytam... Amúgy is migrénes vagyok - köszönhetően a Tri-Regol nevű magyar csodának, fogamzásgátlónak, mely kitágított egy homloki eret... és majdnem agyvérzést kaptam 17 évesen... A migrén megmaradt. A Xanax csökkentése iszonyú migrénes rohamokat okozott, hetente, de volt, hogy naponta többet is! Addig kb. 2 havonta volt migrénem, ami nem sétagalopp, de ezek a rohamok messze felülmúlták. Nem tudtam felmérni szemmértékkel a lépcsőfokokat, nem tudtam kontrollálni a mozgásomat, így estem-keltem... És mivel ez az új munkahely a világ végén volt, jelentkeztek az újabb problémák, így elkezdtem szedni a Cipralexet, amitől iszonyú rosszul voltam, mindenáron öngyilkos akartam lenni - és ehhez képest még csak 1 hete szedtem! Az orvos a Cymbaltát írta ki helyette, és a Rivotrilt. A Cymbaltától konkrétan annyira mindenáron öngyilkos akartam lenni, hogy heteket töltöttem az Internetet böngészve, mert olyan megoldást kerestem, amivel nem lehet hibázni, nem gondolhatom meg magam, mikor már képtelen lennék segítséget kérni. Így döntöttem a 44 Magnum mellett. Megszállottan elkezdtem keresni. Nincs fájdalom, mert az érzékelés központját szétviszi, konkrétan szétrobbantja, túlélni, elhibázni nem lehet, és a ravasz meghúzása után meggondolni sem. Elmondtam az orvosomnak is, aki szó szerint harsányan röhögött... Én pedig halálosan komolyan gondolom. (Itt azért az feltétlenül muszáj megjegyeznem, hogy se előtte nem jutott volna eszembe kioltani a saját életemet, sem pedig most, újra tisztán. Nem is értem, hogyan merülhetett fel bennem a gondolat! Azt meg végképp fel se tudom fogni, hogy majdnem meg is tettem... Pedig tisztán, saját magamként sose tennék ilyet!!! Harcolni kell, kivárni, de semmiképp sem feladni. Mindig is harcos típus voltam.) Aztán láttam egy műsort az m1-en, hogy gyakorlatilag bárkinek kiírnak antidepresszánst, holott csak egy kis megértésre, bátorításra lenne szüksége. Ekkor döntöttem úgy, hogy fokozatosan abbahagyom a Cymbaltát is és a Rivotrilt is. Orvosi segítséget nem kértem, tisztában voltam vele, hogy csak rábeszélne, hogy akkor hogyan fogom majd feldolgozni a stresszt, higgyem el, szükségem van rá, és életem végéig vagy legalább is, amíg találok egy társat és rendeződik az életem, addig feltétlen. Szóval tudtam, hogy tőle segítséget nem várhatok. A leszokás leírhatatlan volt. A legvadabb horrort is felülmúlta. Iszonyú hallucinációim voltak, és borzalmas rémálmaim. Ideiglenesen elvesztettem a szaglásomat, az ízlelés képességét. 1,5 éve tiszta vagyok, de a szemem és a kezem nem működik úgy együtt, mint régen. Híresen soha nem mértem el távolságokat, nem öntöttem mellé semmit - de most igen, mind a mai napig. Már nem is áltatom magam, hogy ez egyszer majd elmúlik. Ugyanez a helyzet a memóriámmal. Elvonási tünetként iszonyú hányingerem volt, rettegtem, nem mertem elaludni, csak hajnalban, iszonyúan rosszul láttam, fel kellett nagyítanom a számítógépen a betűket. Amit még fontosnak tartok: említettem a doktornőnek, hogy feszült vagyok, muszáj az előírtnál több Rivotrilt szednem, és az is csak akkor hat, ha 4-5 sört vagy valamilyen alkoholt iszom rá - vagy éppen azzal veszem be, amitől aztán öntudatlan leszek, és a gyomromból visszaköszön... Mondanom sem kell gondolom, hogy őt ez sem érdekelte... Nekem az alkoholbetegséggel, mint mellékhatással is meg kellett küzdenem, és a világon senki nem volt, aki mellettem lett volna, segített volna.