 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
A minap levelet kaptam. Elolvasva, azt gondoltam, valamelyik elmaradott afrikai országból küldték, de a címzést megnézve elbizonytalanodtam. Mert a cím, majd a levélíró nem hagyott kétséget afelől, hogy a levél bizony egy magyar elmeotthonban uralkodó állapotokról szól. Nagyon elcsodálkoztam, hiszen én úgy hallottam, az ilyen otthonokban az ápolók együtt sakkoznak betegeikkel, esténként együtt hahotáznak a tévében adott vígjátékon, s gyógyszert csakis a legvégső esetben alkalmaznak. Az ápolók szakszerűek, magasan kvalifikáltak, rendszeresen empátiatréningen vesznek részt. Egy ilyen otthonban minden a beteg érdekében történik. Na most ilyet állítani, hogy megfagynak betegek, meg majdnem megfulladnak, és hogy túlgyógyszerezik őket? Mi ilyet nem hiszünk el. Rendszeres olvasói vagyunk a Psychiatria Hungaricanak, s biztos vagyok benne, hogy ha ilyen esetek előfordulnának, ott közölnék azt legelőször. Szegény kinkunhalasi pszichiátriai ápolók is csupán boszorkányüldözés áldozatai, hiszen a rettegett hatalmú betegjogvédelmi szervezetek, akire csak rászállnak, annak vége. Mindenki első szóra a betegeknek hisz, az angyali ápolók meg hiába tiltakoznak. Rájuk bizonyítják, hogy erőszakoskodtak, verték a betegeket, megalázták őket. Tetszik tudni, hány ártatlan ápoló sínylődik börtönben az ilyen aljas rágalmak miatt? A betegek meg röhögnek a markukba. Olykor halálra nevetik magukat. Persze, van, hogy nem a verésbe halnak bele, de azért nem kell túlzásba esni.
Szóval én csak közzéteszem ezt a levelet, aztán az olvasó eldönti, lehet-e ilyet elképzelni a humanitásáról híres magyar pszichiátriában.
A levél
Levelem írásához a lökést az adta, hogy a szociális intézményben, ahol hozzátartozóm él, újabb fulladásos esetek és egy gégemetszéssel zárult, ugyancsak félrenyeléssel, fulladással kezdődő rosszullét történt.
Szerencsére a mentősök meg tudták menteni a beteget, de a szakképzetlen ápológárda csak állt tehetetlenül a nem lélegző ember felett. Rettegtek, hogy esetleges halála majd milyen kihatással lesz a dolgozókra nézve, természetesen az empatikus aggódás is jelen volt, de inkább a tehetetlenség.
Megjegyezném, hogy ezzel a beteggel 2 éve még teljesen értelmesen el lehetett bármiről társalogni, az elmúlt hónapokban fokozatos, de elkeserítő hanyatlás következett be az állapotában.
Az antipszichotikumokkal kezelt emberek gége, ill. nyelési reflexeinek romlása az évekig tartó gyógyszerezés következménye !
Papíron minden adminisztrálva van, ki tudnak bújni a felelősségvállalás alól.
Az ilyen intézményekben dolgozó ápolók mielőbbi elsősegély-nyújtási és gyógyszerismereti képzésére lenne szükség !!!
Az oda nem figyelés, beteglétszám ellenőrzés hiánya miatt egy beteg fagyott meg a régi elhanyagolt épületrészben, nem kereste senki sem. Ő is rosszul lett "valamitől", elájult és megfagyott !
Felelős nem volt, ezt is megúszták !!!
Az én rokonom is egyre rosszabb állapotban van, egyre jobban felerősödik a depressziós és mániás állapot, tikkelések, alvászavar, állandó fáradtság, idegesség, homályos látás stb. jelentkezik nála és még ki tudja mi mindent érez a gyógyszer mellékhatásaiként.
Jelen intézmény pszichiátere elképesztő mennyiségű gyógyszert töm a betegeibe, kommunikálni nem hajlandó a rokonokkal, öntörvényű , nagyképű ember !
Kíváncsi lennék arra, hogy ennek az orvosnak a tevékenykedését ellenőrzi-e valaki, vagy csak a gyógyszeripar reklámemberei állnak mögötte ?
Az ő "hívatása" azért háborít fel, mert az intézménybe újonnan bekerülő , türelmes kommunikációval kezelhető, értelmesen társalgó, vidám, mosolygós, csacsogó egyénekből, szótlanul csoszogó, merevarcú, megkeseredett, tehetetlen vagy ideges roncsokat gyárt !!!
Hiába jelennek meg ellenvélemények, bizonyítékok ezen szerek negatív hatásai ellen, a zárt helyeken nem lehet a pszichiáterek - legtöbb esetben pusztító, ártalmas - kezeléseit megállítani ! Sokuk üzleti érdekből, másrészt praktikusságból félrekezeli a betegeket, rosszabb állapotba hozva őket gyógyszerezés előttinél.
Az antipszichotikumokkal történő kezeléseket szigorú feltételekhez kellene kötni, csak a legindokoltabb esetben szabadna alkalmazni őket, figyelembe véve az egyének allergiás reakcióit is !
A rászoktatott betegek sosem fognak szabadulni depressziójuktól, hanem újabb mániás epizódok erősödnek fel náluk. A több évig tartó kezelés pedig megváltoztatja az agyműködésüket, visszafordíthatatlan károkat okozva egészségi állapotukban.
|
|
