 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Ismerteti: Szendi Gábor
Vince kiadó, Budapest. 2000.
Manapság minden giccsgyanús, amiben benne van a boldogság szó, ha meg a boldog házasság összetételben szerepel, mérget vennénk rá, hogy valami szirupos ömlengés lesz a szeretetről feng suival, vagy valami kis asztrológiával nyakon öntve. Ezzel a könyvvel azonban ellenkezőleg áll a helyzet. Mondhatni, nem is jó a cím, mert úgyse hiszi el senki, hogy erről lehet jó könyvet írni. Bevallom, én sem akartam elhinni, olvastam és alig vártam, hogy végre kibújjon a szög a zsákból, derüljön ki, hogy valaki megint előállt a két hétig érvényes csodaszerrel, amit majd elsöpör egy másik könyv, mondjuk a "Boldog házasság 11 titka" címmel.
Ennek a könyvnek azonban valóban az a célja, hogy segítsen, nem pedig az, hogy felkapaszkodjon a toplista csúcsára, és gazdaggá és gondtalanná tegye a szerző hátralévő éveit.
Hát nézzük csak, mit tud ez a könyv és a szerző? (Ketten jegyzik a könyvet ugyan, de John M. Gottman végig egyes szám első személyben ír, vagyis Nan Silver feltehetőleg a megfogalmazásban segített.) Gottman, "házasságkutató" a National Institute of Mental Health-ben, s házaspárok ezreit figyelte meg "szeretet labor"-jában. A vizsgálat annyiból állt, hogy arra kérte őket, tekintsenek el a mikrofonoktól és videokameráktól a lakásnak berendezett laborban, és próbálják élni mindennapjaikat. Az így felvett anyagokat elemezte éveken át, összevetette a házaspárok jellemzőivel, ill. házasság karrierjükkel. Így rengeteg anyagot vett fel olyan házaspárokkal, akik már évtizedek óta éltek nagy egyetértésben, olyanokkal, akik válni készültek és olyanokkal, akik nem is sejtették, hogy pár év múlva el fognak válni.
Az óriási empirikus anyagot elemezve Gottman arra következtetett, hogy bizonyos kommunikációs stílusok megjelenése a házaspár interakciójában 91%-os biztonsággal bejósolhatóvá teszi a válást. Hogy ez a százalék ennyi-e vagy kevesebb, mindegy is. Sokkal fontosabb, amiből Gottman erre következtet. Szerinte ugyanis a házasságterápiák általában csődöt mondanak, a házasságok problémái nem oldódnak meg, és a házastársak hamarosan visszasüllyednek oda, ahol voltak, vagy elválnak. Ennek oka az, mondja Gottman, hogy a modern házasságterápiák a konfliktusmegoldást és kezelést helyezik középpontba, pedig Gottman szerint a sikeres konfliktusmegoldás önmagában még nem teszi sikeressé a házasságot. Vannak konfliktusok ugyanis, amik nem megoldhatóak. Ezek általában a házaspárok kibékíthetetlenül ellentétes szükségleteiből fakadnak. Ezekkel meg kell tanulni együtt élni.
Az sem igaz, mondja Gottman, hogy csak a "fejlett", "normális" személyiségű emberek élnek boldog házasságban, és mindenkinek, aki boldog akar lenni, fel kell fejlődnie erre a szintre. Gottman szerint azok boldogok, akik összeillenek. Triviálisnak tűnik, mégsem így gondoljuk. Gottman szerint nincsen üdvözítő stílus sem ("beszéljünk meg mindent", stb.).
A titok Gottman szerint az, hogy a boldog házasságban a két fél mély barátságot érez egymás iránt. Ez így persze szimplán hangzik, hol itt a felfedezés? Tulajdonképpen sehol, de azért mégiscsak van valami új: a hét titok ennek a mély barátságnak a kiépítésénél és megtartásánál szükséges technikákat jelenti.
Gottman a házastársi vitákat elemezve megfigyelte, hogy vannak vitastílus jegyek, melyek megjelenése igen rossz előjel a házasság tartóssága szempontjából. Ha a vitában megjelenik a négy apokalipszis (igen szerencsétlen terminológia a "kritika, megvetés, védekezés és falépítés" négyesre), az arra utal, hogy a házaspár között már nincs meg az egymás iránt érzett kölcsönös megbecsülés, a barátság. A kritikával az a baj, hogy az nem egy konkrét dologra irányul, hanem a társ személyére. A megvetés célja nem a vita józan végig vitele, hanem a másik megalázása. A megvetés azt mondja a másiknak, hogy "Te nem vagy egyenrangú, viszolygok Tőled, nem jelentesz már semmit". A védekezés - ahogy Gottman érti - azért rossz, mert burkolt ellentámadást jelent. Általános tapasztalat ugyanis, hogy egy vitában, ha az egyik fél védekezni kezd (nem valódi ellenérvet mond, hanem csűrés-csavarással, más jellegű dolgok felhánytorgatásával próbálja igazát megvédeni), az csak olaj a tűzre. Végül a falépítés azt jelenti, amikor az egyik fél már válaszra sem méltatja a másikat, csak újságjába mélyed, vagy mered a tévére. Ez a másik teljes semmibevevése (másik oldalról tehetetlenség), azt jelenti, hogy már nincs az illetőnek kedve és energiája, hogy a kapcsolatot ápolja, már csak a maga igaza és nyugalma lebeg a szeme előtt. A "négy lovas" tehát a házasság alapját kezdi ki, az összetartozást, ezért jelzi előre a válást.
Gottman a "szeret laborban" testi reakciókat is mért, mint pulzus, légzés, izomfeszülés. Ez olyasmi, mint a hazugságvizsgáló gép: a házaspár mosolyog egymásra, közben egyikük, vagy mindkettőjük gyomra görcsben áll. E módszerrel Gottman azt tudta mérni, hogy a veszekedések alatt milyen feszültségeket élnek át a házaspárok. Azt tapasztalta, hogy a jó házasságokban a feszültség ritkán éri el az intenzív szintet, ill. hogy nagyon gyorsan le tud csökkenni. De képzeljük csak el azt a felet, akiben már csak a másik hazaérkezése is a szorongás és feszültség jeleit váltja ki: ezt nevezik a tanuláslélektanban averzív (negatív) kondicionálásnak. Állatkísérletek szerint egy állat, ha valamely dologhoz averzív ingert társítanak (pl. testi feszültséget, áramütést), kerülni kezdi azt a dolgot. Ha ez házaspárok közt lép fel, már csak idő és helyzet kérdése a válás.
A boldog házasságokban megfigyelhető az un. "javítási kísérlet", melynek lényege, hogy a felek közti negatív érzelmi töltésű állapotokat tréfával, öniróniával, egyezményes jelekkel pillanatok alatt fel tudják oldani. Ennek hátterében persze az áll, hogy aki a javítási kísérletet teszi, az lélekben le tud mondani vélt igazáról, érdekeiről, jogosnak vélt sértettségéről, stb. Ahol ezek már nem működnek, ott szintén nagy baj van. Régen még működött az, hogy "Csak nem haragszol a Te kis mackódra?", mára már a válasz nem elérzékenyült ölelés, hanem az, hogy "ne gyerekeskedj már". Végül a megromlott házasságnak az is jele, amikor a felek már nem tudnak pozitív emlékeket kicsiholni emlékezetükből, a múltból mindenhonnan sérelmek, vagy rossz emlékek kerülnek elő.
Na jó, és mitől javul meg egy házasság? A könyv második fele ezzel foglalkozik. Részletes gyakorlatok segítik azt, hogy újra felfedezzük magunkban és a másikban a szeretni való dolgokat. Gottman egészen praktikus apró lépésekre bontja le a teendőket. Pl. kell legyen egy "szeretet térképünk" a másikról, vagyis részletesen ismernünk kell őt. Ha jól ismerjük, tudjuk mit szeret, de azt is, mi bántaná. Második alapelv, hogy tanuljuk meg (ismét) szeretni és csodálni társunkat. Ha valaki erre elhúzza a száját, hogy mit lehet az ő házastársában csodálni, hát lapozza fel a könyvet a 72. oldalon. Sokszor nem is vesszük észre, mennyi nagyszerű vonása van házastársunknak, egyszerűen, mert megszoktuk. Rengeteg erőforrás lehet a múltban is!
Aztán pofon egyszerű dolog a "forduljunk egymásfelé" elv is. Legyen minden nap akár csak tíz percünk, amikor megbeszéljük egymás dolgait, ez stabilizálja a kapcsolatot, újra és újra megerősít bennünket abban, hogy szükség van ránk, hogy fontosak vagyunk. Végülis ezért élünk, hogy fontosak legyünk valaki(k) számára. E fejezetben részletes technikai leírásokat találunk arra, hogyan beszélgessünk a másikkal, ha az feszült. (pl. ne adjunk neki tanácsokat.)
Tanuljunk meg engedni, mondja Gottman. Házaspárok (és egyéb emberfajták is) iszonyú harcokat tudnak fojtatni semmitmondó ügyekben, mert nem hisznek abba, hogy a másiknak lehet igaza, hogy a másiknak lehet beleszólása bizonyos ügyekbe. Pedig általában ezekben az ügyekben nincs is objektíve senkinek sem igaza, csak a hatalom illúziójáért áldozzuk fel egymás becsülését. Engedni nem gyengeség, hanem a másik jogainak tiszteletben tartása.
A könyv ezt követő részében azt tanulhatjuk meg, hogyan kell a konfliktusokat kezelni, pontosabban mit érdemes, és mit nem érdemes megoldani. Vannak rejtett álmok, amik az örökös konfliktusok mögött munkálkodnak. Ha ezeket felismerjük, az már fél siker.
S végül egy fontos üzenet minden házasság számára: találjuk meg házasságunk spirituális értelmét. A jó házasságban van valami közös vezérlő elv, amely, mint közös eszme, összetartja a családot. Ennek az eszmének nagy összetartó ereje van, ha felismerjük.
Átfutva a könyv rövid tartalmát, talán feltűnik az olvasónak, hogy nincsen szó ödipális konfliktusról, sem tudattalanról, sem egyéb pszichológiai terminusokról. A könyvnek ez nagy erénye, mert tapasztalatból tudjuk, hogy a fenti fogalmak használata nem kölcsönöz nagyobb magyarázóértéket a könyveknek, csak elrettent némely olvasót, aki nem otthonos a pszichológia konyhanyelvében. Ez egy viselkedéstani megközelítés; mit csináljunk és mit ne csináljunk, hogy jobb legyen a házasságunk. Ez a praktikus megközelítés nagyon életközelivé és kivitelezhetővé teszi a könyv tanácsait.
A könyvet nemcsak azoknak ajánlom, akik már egy elrontott házasságban élnek, hanem azoknak is, akiknek jó a házassága, vagy partnerkapcsolata, esetleg most készülnek szerelembe esni. A könyv címe ugyanis nyugodtan lehetne a "Boldog kapcsolat hét titka is". akiknek jó a házassága, azok a könyv alapján tudatosíthatják, mit csinálnak jól, és esetleg tudnak még javítani kapcsolatukon. Ha nem is megyünk bele a gyakorlatok lapról-lapra történő megoldásába, a könyv után talán mindenki kicsit jobban kezdi megbecsülni házastársát, megérti, hogy az udvariasság, a figyelmesség, a demokratizmus nem csak erény, hanem jó értelemben vett befektetés.
Szendi Gábor
|
|
