 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Gyakorló szorongó, pánikoló "depressziósként" szedtem össze néhány gondolatot Curtiss könyvéről. A könyvet pszichológusomtól Szendi Gábortól kaptam kölcsön. Az előzményekről annyit, hogy mintegy kétévi pszichoterápia eredményeként jelentős javulás (szinte tünetmentesség) állt be mentális állapotomban. Másfél éve semmiféle nyugatót vagy antidepresszánst még időlegesen sem szedek. Korábbi tüneteim (pánik, szorongás) életvitelemet lényegében egyáltalán nem befolyásolják.
Persze az öröm azért nem teljes, mert időnként komor gondolatok, szorongásszerűségek felbukkannak. Éppen valami módszert, gyakorlatot kerestem ezek elűzésére, amikor megkaptam a könyvet.
Curtiss merészen azt ígéri, hogy ez lesz az utolsó depresszióval foglalkozó könyv, amire szükségünk lesz. A mű két részre tagozódik. Az első részben részletes elméleti betekintést nyújt a "depressziós" agy működésébe. Ez már-már szájbarágóan didaktikus, de teljesen átlátható és érthető. Ugyanakkor remek példákkal, hasonlatokkal, történetekkel világítja meg mondanivalóját és így válik ez a rész kifejezetten élvezetessé. A legfontosabb meglátás számomra az volt, hogy az agy egyszerre csak egy gondolattal tud foglalkozni. Amennyiben ez a gondolat "szabadonfutó", akkor az agy érzelmekért felelős részével (subcortex) együttműködve kellemetlen (szorongás, pánik, depresszió) állapotot tud létrehozni. Azonban, ha átvesszük az irányítást a gondolatok felett, akkor ez az agyunk érzelmekért felelős részére is jótékonyan hat és megelőzi a depresszív állapotok kialakulását. No nem kell fennkölt gondolati építményekre gondolni, elegendő egy jól megválasztott szó vagy rövid mondat monoton, néhány perces ismételgetése is.
A könyv második része a gyakorlatok leírása. Az első rész után lelkesen azt reméltem, hogy néhány hatékony, a szerző által kidolgozott, alkalmazott és bevált gyakorlat leírása következik. Sajnos csalódnom kellett, mert mintegy 160 oldalon gyakorlatok százait sorolja fel. Bár Curtiss azt ajánlja, hogy bátran próbálgassuk ki ezeket és a nekünk legmegfelelőbbeket használjuk, ezt én nem tudom elfogadni. Egy gyakorló terapeutától elvárható, hogy az agyi átkapcsolás (brainswitch) elméleti megalapozása után, használható, átlátható, bizonyítottan működő konkrét terápiát kínáljon. A felsorolt gyakorlatok töredéke hozható csak kapcsolatba az első részben leírtakkal. Ott egy gyors, határozott és egyszerű beavatkozást (brainswitch, agyi átkapcsolás) vázolt fel, ami egyszer és mindenkorra megoldást jelent a szorongásra, pánikra, depresszióra stb. Ilyen jellegű gyakorlatok csak elvétve találhatók a könyvben, a "zöld béka" vagy hasonló kifejezés monoton ismételgetése, a szőnyegmintázat elmélyült tanulmányozása stb. Nincs ezzel semmi baj, ha ez a megoldás, örüljünk neki és alkalmazzuk. Sajnos a szerzőnek is mintha soványnak tűnne az eredmény (vagy annyira kézenfekvő és egyszerű, hogy ő sem tudja még teljességében elfogadni), és nem ezt dolgozza ki a gyakolatban előfordulő esetekre, hanem mindenféle egyéb gyakorlatokat és módszereket sorol fel. Ezek inkább alkalmasak az agyi átépítésre, mint az agyi átkapcsolásra és egészen más irányzatokat képviselnek, mint ami mellé Curtiss letette a névjegyét. Felbukkan itt név szerint Coué, de érezhető Csíkszentmihályi, Kabat-Zinn, Linden, Thich Nhat Hanh, Tolle (meg akiket még nem is ismerek) hatása is.
Biztos, hogy nem Curtiss könyve volt az utolsó, amit a depresszióról elolvastam, de hasznos és érdekes olvasmány. A gyakorlati rész gyengesége ellenére világos számomra, mi a teendő, ha "má' megin' jön a depresszió". Le kell kötni magunkat valamilyen egyszerű, de a figyelmünket teljes egészében lekötő tevékenységgel. Ennek a módját és részleteit, remélem, megtudjuk a Brainswitch második, átdolgozott kiadásából.
|
|
