 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Hány és hány ember süllyed egyre mélyebbre és mélyebbre attól, hogy először csak egy enyhe tünetet kezdnek gyógyszeresen kezelni, majd a gyógyszerek hatására kialakuló állapotokat egyre súlyosabb betegségnek diagnosztizálva egyre súlyosabb gyógyszerek, majd azok mellékhatásaira még súlyosabb diagnózisok következnek. Ez a gyógyszer-diagnózis-örvény, amely beszippant minden egészséges, vagy csak enyhe tünetekkel pszichiáterhez forduló embert. Akit egyszer elkezdenek gyógyszerezni, többé már nem lehet tudni, mi is volt az eredeti baja, elindul a lejtőn, s ki tudja meddig csúszik. Amíg ki nem száll? Öngyilkos nem lesz? Leszázalékolják?
Szendi Gábor könyveit, cikkeit már régóta olvasom. Hírleveleit rendszeresen megkapom és amíg volt munkám, próbáltam hasznosítani. Engem Szendi Máriának hívnak, de "büntetőjogi felelősségem tudatában kijelentem, hogy vele semmilyen kapcsolatban nem állok", sőt, be kell vallanom, életemben még sohasem láttam. Névrokonok vagyunk. Ezt azért tartottam szükségesnek megjegyezni, mert orvos ismerősöm megjegyezte: a rokonának természetesen segít az ember alátámasztani téveszméit. Gondoltam, hátha más is erre a következtetésre jut, jobb lesz előre tisztázni a dolgot.
Szörnyű gyanú ébredt bennem egy paciensem gyógyszeres kezelésével kapcsolatosan, így kerültem e-mailes kapcsolatba a névrokonnal. Tanácsot kértem tehetetlenségemben és kétségbeesésemben. Kaptam is.
Most rátérnék az "esetre", mely abban tér el az eddig olvasottaktól, hogy közel két éves munkával, de sikerült kicserkészni a " beteget" a pszichiátriai gyógyszeres kezelők karmaiból. Természetesen a szakma szabályai szerint a történet személyes vonatkozásait annyira megváltoztatom, hogy az "anyja sem ismerne rá" ! A diagnózisokat ,kapott kezeléseket, gyógyszereket a tényeknek megfelelően írom le, adott esetben dokumentálhatom!
Legyen, mondjuk: Anna. Középkorú, értelmiségi nő, férjezett, gyermektelen, immáron három éve rokkantnyugdíjas. / Diagnózisa: Paranoid Schizofrénia./ Egy jó nevű kórházból kikerülve, az ideggondozóban látták el további utógondozását. Az ideggondozóban azonban nem volt pszichológus,- leépítés esetén kit küldjenek el? az asszisztensnőt? inkább menjen a pszichológus! Az ideggondozói pszichiáter főorvosnő pszichoterápiás képzettséggel nem rendelkezett, így hozzám küldték pszichoterápiára. A panaszai a változókorral együtt jelentkeztek. Több "rákényszerített" abortusz után- tudom, hogy csak azt lehet rákényszeríteni ilyesmire aki..., ha lehet ,ezekbe ne kössön bele senki, hiszen egy teljes esetismertetés akár könyvnyi hosszúságú is lehetne…/- úgy érezte, már nem nő többé. Ebben a hitében a férje is támogatta. / Talán, ha ekkor fordulnak pszichoterapeutához, sok nyomorúságtól megkímélik Annát. Ez azonban nem volt a férj érdeke, hiszen már régóta más volt a párja./ Anna életuntsága, passzivitása, kedvetlensége okán, először az ideggondozó kezelte: megállapították " mélydepresszió" és már kapta is az antidepiket. Miután ezek közül egyik sem "vált be", megfelelő idő elteltével lecserélték. Kapott gyógyszerei: Zoloft, Prozac, Seropram, Seroxat, Tegretol stb., mellé főként Seduxen, Xanax, Rivotril, altatónak változatos altatószerek. Anna állapota sajnos a gyógyszerváltogatások hatására sem javult, sőt egyre rosszabbul érezte magát. Amikor már olyan tompa volt, hogy csak feküdt és "nézett ki a fejéből", kórházba szállították. Az első alkalommal azonnali elektrosokk kezelést javasoltak a beteg érdekében. A hozzátartozói beleegyezést a férj nem merte megadni, így a 80 éven felüli édesanyjától szerezték be, aki lánya gyógyulása érdekében azonnal aláírta a papírt./ Azóta ő is kezelésre szorul, nem tud szabadulni a bűntudattól, mit tett a saját gyermekével. De ez már az ő története./ A kezelések után Anna mindenkitől félni kezdett -következtetés: beindult a paranoiája,- hallucinálgatott,következtetés: a schizofrénia tünetei is jelentkeztek. Tovább sokkolták, hátha javul az állapota. Miután ez nem következett be, kiadták utógondozásra az ideggondozónak, a fenti diagnózissal. Anna ekkor már félt az orvosoktól, bármit bevett amit a férje kiadagolt számára, csak ne kelljen kórházba mennie. Amikor hozzám került, alig lehetett vele kontaktust teremteni. Úgy láttam ez nem pszichoterápiás eset, de Anna története nem hagyott nyugodni, annál fogva, hogy ekkor a következő koktélt kapta éppen: Xanax /0,5 , 3x1 , Rivotril 0,5 2x1 ,Floxet 20mg naponta, 3x1 Seduxen, valamint Akineton és altató./ Több kérdés és kétely merült fel bennem - gondolom ehhez nem kellett sok ész sem pedig gyógyszerismeret / pl: miért kap háromféle, szinte ugyanazon hatóanyagú készítményt!? Kutakodni kezdtem az interneten a gyógyszerkölcsönhatások kérdésében. Hosszú keresgélés után rájöttem, Anna életveszélyben van. Kihez forduljak? A főorvosnő jóindulatát nem tudtam megkérdőjelezni. Amikor Anna állapotával kapcsolatosan beszélgettünk és ő felvetette az izületi gyulladást,- minden kiesett a kezéből- valamint a Alzheimer-kór, vagy Parkinson-kór -mint a korábbi diagnózis melletti betegségek lehetőségét. Javasolta, hogy megpróbálja beutalni valamelyik kórházba mindezek kivizsgálására! Jobbnak láttam, ha nem erőltetem a dolgot. A férjhez nem fordulhattam, teljesen elzárkózott, nem volt hajlandó velem találkozni. A főorvosnő hitt a saját koktéljaiban, bár látta Anna állapotához vezető élettörténetet. Anna már nem kívánt semmit, csak hagyják békén. Némán feküdt az ágyban, vagy amikor ébren bírt maradni, rótta a vég nélküli köröket a lakásban. Hosszú belső tusakodás után felvettem a kapcsolatot külföldön élő testvéreivel. Azonnal indultak Magyarországra. Innen a történet már- már mondhatni happy end. Anna azonnal kórházba került, egy nagyon lelkiismeretes és felkészült orvos kezébe. Gyógyszermérgezést állapítottak meg elsődlegesen, és fokozatosan leállították az összes kemikália adását. Megfigyelték, és további gyógyszerezését nem látták szükségesnek. Anna állapota rohamosan javulni kezdett. Három hónap után testvérei kihozták a kórházból. Azóta gyógyszereket nem szed, eltelt egy év, és köszöni szépen nagyon jól érzi magát, távol a férjétől, a kórházaktól és lassan- lassan az egész rémálomtól.
|
|
