![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
![]() |
Az utóbbi években a Food and Drug Administration-hoz (FDA) benyújtott, publikált és publikálatlan SSRI hatékonysági vizsgálatok metaanalíziseinek eredménye szerint a vizsgálatok 40-50%-ban az antidepresszívumok nem hatásosabbak a placebonál (1,2,3). Ennek feltételezhető oka az, hogy a DSM betegségosztályozó rendszerben az unipoláris depresszió fenomenológiai leírása pszichobiológiailag rendkívül heterogén betegcsoportot képvisel (4). Mivel a hatékonysági vizsgálatok fő célja nem az SSRI-ra reagáló alcsoportok azonosítása, hanem a törzskönyvezéshez szükséges két "sikeres" vizsgálat létrehozása, ezért a depresszió kezelésében jelenleg tudományosan nem igazolt az SSRI-ok indikációs területe és célcsoportja. Az SSRI-okat széles körben alkalmazzák számos egyéb mentális zavarban (pl. premenstruális szindrómában, bulimia nervosában) feltevésekre, vagy nem meggyőző eredményekre alapozva. A hatásossággal szembeni kétségek fényében az SSRI-ok mellékhatás-profiljának elemzése aránytalanul nagy kockázatot jelez a várható előnyökhöz képest. Az SSRI-okkal lefolytatott klinikai próbák metaanalízisei komoly szuicid kockázatot mutatnak ki (5,6). Elemzésenként változóan, de a placebo kontrolhoz képest általában 2-3-szor nagyobb kockázatra derült fény. A szuicid késztetések kialakulásának egyik közvetítő mechanizmusa az akathisia, ami az SSRI-ok dopaminerg transzmissziót serkentő hatásával függhet össze (7). A problémát az FDA azon döntése is "legitimálja", mely az USA-ban arra kötelezte a gyógyszergyártókat, hogy az összes SSRI-t a szuicid kockázatra figyelmeztető fekete keretes figyelmeztetéssel lássák el. Az SSRI-ok egyéb, életminőséget jelentősen károsító mellékhatásai (szexuális diszfunkciók, testsúlynövekedés, agresszivitás, motiválatlanság), valamint a hatástalan kezelés következtében krónikussá váló patológiás állapotok pszichoszociális terhe egyaránt azt sürgetik, hogy az SSRI-ok kiterjedt körű alkalmazását felül kell vizsgálni.
Design, webmester, fenntartó: Szendi Gábor 2006