Extázisból rémálom

Tisztelt Gábor!

22 éves vagyok. Sokat olvastam az Ön kutatásairól....az antidepresszánsok tévhiteiről. Sajnos több mint egy éve pánikbeteg vagyok. Talán nem csak pánikbeteg, ha nem állandó szorongás és pánikzavar...(ahány pszichiáter, annyi diagnózis) Úgy érzem meg nem késő, és lehet segíteni azon, hogy egészségesen éljek antidepresszánsok nélkül. Persze ezért szükségem lenne az Ön segítségére. Remélem, nem zavarja, ha kicsit többet írok...nem csak pár sort.
Soha nem volt "könnyű" az életem...rettegésben nőttem fel...mert az apukám rengeteget ivott és nagyon agresszív volt. Én meg mindig védtem az anyukámat...féltem...nem akartam, hogy bántsa őt. és én mindig közreálltam, ha veszekedtek. Nagyon rossz volt, már attól is gyorsabban vert a szívem, ahogy halottam, hogy a kulcsot beteszi az ajtóba és elkezd ordítani...nagyon féltem tőle...de most már nem ez a problémám...persze bennem marad mindig, hogy miért kellett ilyen kegyetlenül szívtelen legyen velünk. csak szerettem volna szeretetet kapni tőle, amit o nem igazan tudott megadni nekünk. szerencsére most már elváltak a szüleim...és nyugodtan élünk anyukámmal. A pánikos időszakom nem olyan régi...egy évnél több. Én tévedtem, tudom. mert elkezdtem kb. 3 éve kábítószert használni, majdnem minden 7vegen. Őszintén bevallom jó érzés volt egy darabig...de aztán történt valami...a mai napig nem tudom pontosan, hogy mi...de azóta sem vagyok jól. 2007 január végén elmentünk a kedvenc szórakozóhelyemre...akkor vettem be az utolsó ecstasyt...és nem az az érzés jött, amire számítottam, ha nem teljesen az ellenkezője...nagyon gyorsan kezdtem érezni, hogy valami nagyon nem jó...és megijedtem. Nagyon kezdett fájni a fejem és zavart a hangos zene és úgy éreztem valami nagy baj lesz. Aztán szóltam is a barátaimnak, hogy segítsenek, mert valami nem jó...valami nagyon nem jó. Kimentünk és egyre furcsább érzések jöttek...úgy féltem...soha nem éreztem ilyent...és egyre jobban féltem és villanásokat láttam, égett az egész testem...főleg a hátam, úgy éreztem nem dobog a szívem (fura egy érzés) majd kezdett egyre jobban lelassulni minden...és sötétség vett körül..:( Én akkor ott biztos voltam abban, hogy meg fogok halni...:( Akkor én egyből anyukámra gondoltam...és akkor jöttek a gondolatok, hogy nem hallhatok meg meg nem...és nagyon kapaszkodtam úgy belülről(élni akartam)...aztán nagyon lassan kezdtem jobban lenni...de a fejfájás nem állt el.
Hazafele végig sírtam és nem akartam egyedül maradni...egyfolytában a halálra tudtam gondolni. Aztán vigasztaltak, hogy nem lesz semmi baj...és alszok egy nagyot és minden jó lesz. De nem lett úgy...másnap arra ébredtem, hogy nagyon szorít a fejem...és csak a féltem, hogy meghalok. És aztán kezdtem zsibbadni és szédülni, és úgy éreztem, lepek ki a testemből... Fogalmam sem volt mi történik velem...Én azt hittem haldoklom, egy hétig naponta 3szor éreztem ezeket a pánikrohamokat. Éjszaka tudtam aludni, de napközben nagyon féltem. Aztán jött egy nagyobb intenzitású roham és azonnal orvoshoz mentem (belgyógyászhoz). Elmondtam neki mindent...megvizsgált és ő már gyanította, hogy pánikbetegség lehet. És aztán elküldött pszichiáterhez....aki felirt Frontint 0,25mg, de semmit sem mondott a mellékhatásokról, csak megnyugtatott, hogy nincs semmi szervi betegségem...és, hogy nem fogok meghalni. És szedjem a gyógyikat, majd menjek vissza. Eleinte nem mertem bevenni...majd csak bevettem. Aztán elmentem másik orvoshoz, mert csak nem voltam megnyugodva...más hülye bogyót kaptam...Anafranilt 10mg és Rivotril 0,5mg. Szedtem, mert senki nem mesélt semmit a mellékhatásokról és a függőségről. Azt mondta az orvos, hogy minden jó lesz...és én bíztam benne. Aztán minden egyenesbe jött, jól voltam...jó kedvem volt meg minden...már nem is gondoltam arra, hogy beteg vagyok. Lassan aztán kezdtem egyre jobban fogyni. 163 a magasságom és 53kg voltam, de akkor én úgy éreztem kövér vagyok, és hogy fogytam meg tetszett is. De anyukamat nagyon zavarta és egyre többen észrevették, hogy nagyon fogyok. Egyszerűen nem voltam éhes...fogalmam sincs, hogy miért. Pedig rég imádtam enni. Minden hóban csak fogytam...aztán 45kg voltam amikor anyukám valamennyire meggyőzött és visszamentünk a dokihoz. Elmondtam neki, hogy nagyon fogyok...és nincs étvágyam. Az orvost nem igazán érdekelte, szerinte jól nézek ki. Megkérdezte máskép minden rendben van-e...és aztán ennyi. Így elmentünk egy másik orvoshoz is...csináltak laborvizsgálatot, sehol semmit nem találtak. Ez a doki már megint mást mondott...szerinte az Anafraniltól fogytam...és azt mondta le kell cserélni ezt a gyógyszert egy másikra és szép lassan csökkenteni kell a Rivotrilt. Az Anafranil helyett Seroxatot kaptam 20mg-t, de én vártam arra, hogy kicsit többet foglalkozzanak velem...ah de nem. szedtem továbbra is a gyógyikat...abban a tudatban voltam, hogy szerencsére nincs pánik és majd abbahagyom és meg is van oldva ez az egész. 3hoig szedtem a Seroxatot és lassan csökkentettem a Rivotrilt. De csak fogytam...szeptemberben már alig voltam 40kg. Persze ez az orvos sem foglalkozott a testsulyommal. 2007 szeptemberben elmentünk meg egy dokihoz (4-ik orvos) persze ekkora már nagyon ideges és mérges voltam, mert bárhonnan kértem segítséget, nem igazan azt kaptam, amire számítottam. ez a pszichiáter azt tanácsolta feküdjek be a kórházba, hogy tudjon velem foglalkozni...Erre kicsit megörvendtem gondoltam sokat fogunk beszélni, meghallgat igazan...és kicsit rám is figyel. Azt hittem, hogy elvonja teljesen a gyógyszereket és pszichoterápiát alkalmaz.
persze ismét csalódtam...megemelte a Seroxatot 40mg-ra, csak a Rivotrilt vonta ki egészen. még mindig jól voltam...semmi pánik nem volt. Éjszaka voltak problémák...de tűrhetőek voltak. Álmomban villanásokra ébredtem...és néha csak úgy magától rándul itt-ott az izmom. Tehát alig beszeltünk a dokival....csak úgy feküdtem a kórházba. Majd azt mondta, hogy jobb lesz ha lecseréljük a Seroxatot valami Cipralex ( escitalopram) nevű bigyóra, mert ennek kevesebb a mellékhatása, és ez olcsóbb jóval. Másnap reggeltől már az új bigyót kellett bevegyem...és akkor éjszaka teljesen elzsibbadtam...kábult voltam, szédültem. Az orvos azt mondta semmi baj, csak a kalcium ment ki belőlem. Aztán már reggel is arra ébredtem, hogy olyan könnyűnek érzem magam, és kell sóhajtsak...és ráadásul az orvos is elutazott és én ott maradtam. És nem segített senki sem...fogalmam sem volt mi történik újra velem, hogy nem-e ez a gyógyszer nem a megfelelő nekem...egyszerűen nem tudtam, mire gondoljak. És aztán úgy döntöttem, hogy hazajövök és semmi bigyó soha többé...(nagyon elhatároztam) Aztán egyre és egyre rosszabb lett....már azt hittem valami nagyon komoly szervi betegségem van.
Izzadtam erősen ....zúgott a fejem...zsibbadt, majd meg rosszabb lett, de én akkor sem vettem be semmit, azt hitem elmúlik majd, hogy ezek csak megvonási tünetek. 3 hóig bírtam...végül odajutottam, hogy nem bírtam menni, annyira nem volt erőm....ez a 3 hónap volt a legszörnyűbb. Úgy szerettem volna ha csak egy hosszan tartó rémalom lett volna, de sajnos igaz volt. Iszonyúan szenvedtem, égett az egész testem, egyfolytában szorított a mellkasom...feladtam. Újra pszichiáter, újra hülye bigyók......Most Seroxat30mg, Frontin 3x0,25.
Sajnos már nem vagyok olyan jól, mint tavaly...pedig már 3hója szedem a hülye gyógyszereket...az orvos szerint nagyon kimerültek az idegeim, és több idő kell. Én már nem tudok mit tegyek....csak egyszerűen nem akarok hosszú évekig "agybaturkálós" gyógyszereken élni.
Egyszerűen nem tudom elfogadni....szeretném ha szívemből tudnék mosolyogni. Nemrég olvastam egy adaptogen gyógynövényről Rhodiolin az ő neve....megrendeltem. Azt hiszem segíteni fog majd ez...így el tudom hagyni a Frontint (nagyon remélem) De mi lesz a Seroxattal??
Hogy fogom tudni abbahagyni? Bármit megtennék, hogy sikerüljön....Tud nekem Ön segíteni? Egyedül már nem menne....nem merném megpróbálni.
Várom válaszát....

Tisztelettel: G

Kedves G!
Az Extasy élmény után egyszerűen meg kellett volna nyugodjon, hogy nincs szervi baja, és elmúlt volna az egész. Besétált sajnos a pszichiátria zsákutcájába, ahonnan könnyű kivezető út nincs. Na nem ijesztgetni akarom ezzel, csupán arra buzdítanám, hogy legyen erős. Szervileg egészen biztos, hogy semmi baja, ezt a sok kivizsgálás garantálja. A kábítószerek használatánál sajnos ez a jelenség előfordul, már több embert ismerek, akinél rémálomba fordult az addigi jó élmény. Én először a Seroxátról szoknék le, és ebben éppenséggel a Frontin segíthet. A Seroxátról csak úgy tud leszokni, ha nagyon fokozatosan hetente-kéthetente csökkenti az adagot, és mindig megszokja a csökkentett adagot. A legrosszabb a teljes elhagyáskor lehet, de az akkor keletkező megvonási tüneteket éppen Frontínnal lehet csökkenteni. fontos, hogy ne ijedezzen, amikor megvonási tünetei vannak, hanem tudatosítsa, hogy ezek nem betegségtünetek, hanem megvonási tünetek. Egyszer megint minden a régi lesz, de oda most rögös út vezet, amin muszáj végigmenni.
Kérdésem volna, vajon levelet, természetesen név és lakhely nélkül, feltehetnem-e a webszájtomra, ahol van egy külön rovat a mellékhatásokról, meg arról, hogyan működik a pszichiátria. Az említett szert, amit rendelt, nem ismerem, de reméljük használ.

További megjegyzéseim: kábítószer használat okozhat "pániktüneteket", ami csupán azért alakul át "pánikbetegséggé", mert a pszichiáter nem világosítja fel a beteget arról, hogy mi is az a pánik (szorongásos testi tünet, ami a szorongással együtt elmúlik). Az embereknek amúgy is bűntudatuk van a kábítószerhasználattól, hiszen -mint levélírónk is- nem jókedvében fordult a szerhez, hanem reménytelenségében, s lelke mélyén sejtette, hogy ez ártalmas. Ezért, amikor kialakul egy ártatlan testi tünet, túl nagy az ijedelem, mert a félelmet felerősíti a balsejtelem, hogy itt most valami szörnyű történik. Természetesen mindenkit lebeszélnék a kábítószerről, mert aztán a vége valami hasonló lesz, és ami utána következik, sokkal rosszabb, mint maga a kábítószer. Az életproblémákat és a búbánatot sem illegális, sem legális drogokkal nem érdemes kezelni, hanem valahogy megoldani kell. Hit, pszichoterápia, barátok, életmódváltozás...mind jobb, mint "pokolra jutni".

Szendi Gábor