Feliratkozás hírlevélre

Szendi Gábor: Az MPT felhívja a lakosság figyelmét, óvakodjon az utcán kószáló gyilkos elmebetegektől

Mostantól mindenki még sötétedés előtt menjen haza, zárja be ajtóját. De talán otthon sincs biztonságban. Ha Önnek házastársa, gyermeke valaha is állt pszichiátriai kezelés alatt, tudja meg, hogy nincs biztonságban. Bármikor kitörhet rajta megint az elmebaj és ölni fog. Az utcán is elszabadult őrült gyilkosok vadásznak békés polgárokra. Szóval jó lesz vigyázni! Elvettétek a pszichiáterek pénzét, ágyait, főhadiszállását? Hát most majd jól megkapjátok!

A pszichiátria, történeti gyökereit tekintve hatalmát és jogosítványait arra kapta, hogy a törvényt nem sértő, de másságukkal a "normális" polgárok nyugalmát zavaró embereket begyűjtsék és fogva tartsák. A kényszergyógykezelés és a kényszergyógykezelés fenyegetettségében választott "önkéntes" kezeltetés rendkívül problematikus, alkotmányos aggályokat felvető intézménye a mai napig jelzi, hogy a pszichiátria különleges jogosítványokkal rendelkezik, állam az államban.
A pszichiátria csak fokozatosan kezdte "gyógyítónak" nevezni önmagát, s mára identitásában a gyógyítószerepet hangsúlyozza. A pszichiátria története, mint a szájton olvasható Robert Whitaker interjúból is kiviláglik, valójában mindig agykárosító terápiák története volt, s sajnos az elmegyógyintézetek és zárt osztályok világában -mindenki tudja, csak képmutatón nem beszél róla-, a betegek olykor emberhez méltatlan módon vannak fogva tartva és "kezelve".
A pszichiátria vezetése, hogy pozícióit erősítse, meg akarja oldani a depressziókérdést, az öngyilkosságkérdést, az alkoholizmust, s mindehhez pénzt és birodalmat követel. A pszichiátria fegyvere mindig is az ijesztgetés volt, holott eredményei a depresszió, öngyilkosság prevenció vagy alkoholizmus terén jelentéktelenek. Mindezek ugyanis nem csak pszichiátriai kérdések, sőt elsősorban nem azok. A pszichiátria vezetése a megmentő szerepben akar tetszelegni, miközben nem a létszámhiány és nem a pénzhiány, az, ami akadályozza őt e problémák megoldásában, hanem az, hogy elvileg sem nem alkalmas e társadalmi problémák megoldására.
A biológiai pszichiátria vezetőinek valódi arca akkor bukkan elő a gyógyító álarc mögül, amikor meginogva érzik hatalmukat, és megcsappannak a pénzforrások.

A pszichiátria világszerte válságban van, és ezt a pszichiátria vezetői világszerte tagadják. A pszichiátria vezetői szerint a válságkezelés leghatékonyabb módja a válság tagadása. A pszichiátria történelmi gyökereit tekintve elnyomó szervezet, arra lett kitalálva, hogy begyűjtse, elkülönítse és őrizze azokat, akik zavarják a "közrendet", de -mivel törvényt nem szegtek-, törvényesen nem volnának fogva tarthatók. Érdemes megfigyelni, miként érvel a mai magyar pszichiátria vezetése az egészségügyi megszorítások következtében kialakult helyzetre. Állításuk szerint a Lipót megszüntetése óta több száz beteg kószál kezeletlenül az országban. Német Attila, a Magyar Pszichiátriai Társaság (MPT) leköszönő elnöke, az Info rádiónak ) adott nyilatkozatában ezt mondta: "A kezeletlen pszichiátriai betegek sokszor a bűnelkövetők számát növelik, a sorozatosan gyilkosságot elkövetők egy része pedig bizonyítottan pszichiátriai beteg." Ugyanitt Lehóczky Pál a Társaság főtitkára szerint "...ha a betegek kiszorulnak az ellátásból, a bűnelkövetők között növekszik a számuk."

A Zétapress Némethet idézve ezt írja:
"A gyilkosságok hátterében is állhat pszichiátriai betegség. Szkizofréniában szenvedő betegeknél előfordulhat, hogy érzékcsalódások (hallucinációk) vagy téveszmék hatására agresszív cselekményeket követnek el (pl. úgy vélik, hogy környezetében lévő személyek meg akarják őt semmisíteni vagy egy hang utasítására kell cselekedniük)….. Döntő többségüknél nem fordult elő súlyos agresszív megnyilvánulás, mégis, ha a halállal végződő erőszakos bűncselekményeket vizsgáljuk, akkor ezen betegcsoportba tartozók magasabb arányban érintettek, mint amennyi arányszámukból várható lenne."

Az Origon ez olvasható:

"Statisztikai adatok nem állnak rendelkezésre az elmúlt évben történt öngyilkosságok és erőszakos bűncselekmények számáról. A Magyar Pszichiátriai Társaság vezetősége mégis azt feltételezi, hogy az utóbbi időben több olyan bűncselekmény történt, amelyet nem megfelelően kezelt betegek követtek el. Súlyos, kezeletlen depresszió állhatott az utóbbi időben történt több erőszakos bűncselekmény hátterében és ez, a Magyar Pszichiátriai Társaság vezetősége szerint, összefüggésbe hozható a pszichiátriák közelmúltban történt leépítésével, átalakításával. A szakmai társaság több olyan bűncselekményt gyűjtött össze, amelyek hátterében súlyos depresszió állhatott."

A Zétapress így foglalja össze:
"Az egyik fővárosi kórház pszichiátriai osztályán egy drogindukált szkizofréniában szenvedő hajléktalan beteg megölte éjjel a betegtársát. Vas megyében, korábban pszichiátrián is kezelt nő megölte kiskorú lányát és idős anyját, majd öngyilkos lett (búcsúlevelet hagyott maga után). Téten egy munkáját elvesztett férfi rátámadt a szociális intézmény vezetőjére, majd lövöldözött a kiérkező rendőrökre (az egyiket súlyos megsebesítette), végül önmagával végzett (búcsúlevelet hagyott maga után). Három gyermekét egyedül nevelő(?) alkoholista és kóros játékszenvedélyben (?) szenvedő apa, ittas állapotban felgyújtotta a házát, és a legkisebb gyermeke benne égett. Pest környékén egy 54 éves férfi magára gyújtotta a házát, elhúzódó válási konfliktust követően, öngyilkosság céljából. Szekszárdon egy apa és fia felakasztotta magát (többes szám első személyben írt búcsúlevelet hagytak maguk után)."

Az érvelés önmagában abszurd, hiszen az egyik beteg a pszichiátriai osztályon követte el tettét, ennél "pszichiátriaibb" kezelést már nem kaphatott volna. A vas megyei (rátóti) eset "korábban pszichiátrián is kezelt"; ez éppen arra világíthatna rá, hogy a pszichiátria még a "kezelt" esetekben is tehetetlen. Ráadásul a rátóti esetnél felmerült, hogy talán nem éppen az antidepresszáns-szerű hatással bíró fájdalomcsillapító váltotta-e ki a gyilkossági és öngyilkossági késztetést (Vas Népe jan. 25). A pszichiátriai társaság évek óta mélyen hallgat arról, hogy az antidepresszánsok szedése öngyilkossági és gyilkossági késztetéseket válthat ki, sőt prominens képviselőjük nyíltan hangoztatja, hogy az antidepresszánsok nem növelik a kockázatot.(Mára már Magyarországon is kötelező az antidepresszánsokon feltüntetni ezt a veszélyt!) A valós veszélyekre tehát nem hívják fel a figyelmet, sőt tagadják azt, míg ha saját érdekeikről van szó, az amúgy is bekövetkező sajnálatos agresszív cselekményeket úgy állítják be, mintha az pszichiátriai eszközökkel megelőzhető lett volna.

Az MPT régi-új stratégiája visszanyúlik a történelmi gyökerekhez: a félelemkeltés a pszichiátriai betegek stigmatizációján keresztül. A társadalomnak szóló üzenet: "nem védünk meg benneteket, ha nem adtok elég pénzt és hatalmat". Az MPT stratégiájának lényege, hogy az emberekben a pszichiátriai beteg asszociálódjon a gyilkossággal, családirtással, öngyilkossággal és hajléktalansággal. Ez az emberekben, rokonokban súlyos félelmeket és előítéleteket teremt, lincshangulatot idéz elő. Fokozza a pszichiátriai betegek kiközösítését, súlyosan sérti a pszichiátriai betegek emberi méltóságát.
Úgy vélem, ez az alantas hangulatkeltés sok humanista pszichiáter becsületét is sérti, hiszen az MPT a magyar pszichiáterek társasága, így a szűk vezetőség minden magyar pszichiáter nevében nyilatkozik a megkérdezésük nélkül. Ám a vezetőség bűnei a tagság fejére hullnak vissza.
Az MPT másik motivációját sejteti az az ugyancsak mindenhol elhangzó adat, hogy - mint a Zétapress írja - "További szomorú tény, hogy az eddigi adatok szerint 2007 során több mint öt százalékkal csökkent a krónikus skizofréniában alkalmazott pszichiátriai szerek - az antipszichotikumok - forgalma." Ha valami, akkor ez keményen érinti a pszichiátria vezetését, mert gyógyszeripari barátaik gondolom arra figyelmeztették őket, hogy az apanázs a bevétel függvénye, valamit nekik is tenniük kell ezért. Lehet, hogy tévedek, de asszociálni én is asszociálhatok.

De felmerül a kérdés, kik és hogyan idézték elő ezt az állapotot. Szilágyi Júlia pszichiáter, az ombudsmani hivatal munkatársa az MTV Napkelte műsorában elmondta, hogy a Lipót még be sem volt zárva, amikor már elkezdték hazaküldeni a betegeket "javult", "elbocsátható" címkéket ragasztva rájuk. A riporter kérdésére, hogy miért nem szervezték meg ekkor a betegeknek a további kezelését, átirányítva őket más osztályokra, Szilágyi csak annyit tudott mondani, hogy sajnos ez nem történt meg. Mint a riportból kiderült, a különféle intézményekben volna hely, a pszichiátria vezetésének hivatkozása, hogy a 25%-os ágyszám csökkentés idézte elő a helyzetet, félrevezetés. A riportból egyértelműen kiviláglik, hogy a Lipót felszámolásának hírére vagy hanyagságból, vagy szándékosan úgy eresztették szélnek a gyenge betegségbelátással rendelkező betegeket, hogy nem oldották meg további ellátásukat. A Lipót pszichiátriai vezetését tehát súlyos felelősség terheli a kialakult állapotért. Ők viszont hipokrita módon az általuk előidézett helyzetért a kormányzatot hibáztatják. A kriminalisztika szokásos kérdésére, miszerint "kinek az érdeke ez?", önkéntelenül is olyan válaszok jönnek fel az emberben, hogy a pszichiátria a leépítésekért a betegek elbocsátásával állt bosszút, tudván-tudva, ez később milyen nehéz helyzetet fog teremteni, és akkor majd elmondhatják, hogy "mi megmondtuk előre". A helyzet előállt, s ennek egyedüli elszenvedői a betegek, akik valljuk be, ezt már megszokták. Eddig is szörnyű körülmények közt, alacsonyabb rendűként tartották őket, most meg lehet róluk úgy beszélni, mint pár évvel ezelőtt a kóbor kutya kérdésről Bukarestben.



































 

 

 

 

 

 

 

Küldje el barátjának, ismerősének!