Képtelenségek a cselekvőképtelenség körül

Csibetörténet, második rész

Kedves ...em!

Most megnézem a televíziót, de az utolsó oldalt az adatgyűjtésünkből, az új könyvünkhöz, majd csak holnap írom neked. Holnap, május elsején ünnepelünk! De ma már fáradt vagyok. Holnap: világszerte ünnepeljük a munkát, amiből nekem semmi nem jut! Hát csak ünnepeljék. Hátha rájön valaki belőle, hogy ahhoz minden embernek elemi joga van! Ez a munka ünnepe és nem a cselekvoképteleneken gyakorolt zsarnokságé!

Puszillak, Csibe.

Az öt éve kizáró cselekvőképtelen, de a skizofrénia tüneteitől már évek óta mentes Csibe megnyerte a cselekvőképtelensége ellen indított perét. Picurit nyerte meg ugyan, csak korlátozottra. Ettől már dolgozhatna... de mégsem...

Mielőtt továbbjutna, Tisztelt Olvasóm, érdemes volna az ugyanezen a honlapon levő első Csibetörténettel megismerkednie ("Képtelenségek a cselekvőképtelenség körül" ).

Na jó, a könnyebb megértés végett az elején elárulom, amit csak a végén akartam, hogy a "Kedves... em" - én vagyok. Az édesanya.

Pszichiátria
Az emberséges rokkantnyugdíjazás és az embertelenség kapcsolata

A bíróságtól lefelé a magyar társadalom minden rétege
a hozzátartozó-gyám s a Gyámhatóság
az orvosok s az ügyvédek
a rokonok, még egy neutrális vállrándítással a saját felnőtt gyerekei is
minden szennyet, alávalóságot elfogadhatónak,
és ami még irtózatosabb, EMBERSÉGESNEK tartanak,
bármely emberi jogot lábbal tipró eljárást, még megrendezett kórházi beszállítást is helyesnek tartanak... cserébe miért?

A pszichiátriai cselekvőképtelenséggel jogilag összekapcsolt rokkantnyugdíjért. (Vagy nemcsak azért?)

Az orvosi, gyámsági, stb. irataiba (amiket egy kizáró cselekvőképtelen soha többé nem is láthat) bármit helyesenek tartanak "belevenni",

még egy titokzatos IMEI (bűnelkövető elmebetegek intézetének, ahol soha, egy percet sem volt) véleményezésétől sem rendül meg senki, pedig semmiféle bűncselekményt nem követett el...

A cselekvőképtelen a rabszolgánál is nyomorultabb. Szabad orvosválasztása sincs. A kezelőintézeten kívüli orvoshoz, még influenzával sem mehet - de a beleegyezése nélkül ma már gyógyszerkísérleteket is szabad végezni rajta.

Skizoügyben soha, senkit nem lehet felelősségre vonni. Bármilyen, senki által nem ellenőrzött laikus "emlékeket" és "bemondásokat" bele lehet íratni az irataiba és az sem érdekes, hogy ezeket konkrét adatokkal és dátumokkal lehet cáfolni. Még azt is rá lehet fogni, hogy a huszonéve külföldön élő anyja is paranoid skizofrén - aki még életében semmilyen más betegségben sem szenvedett. A skizofrén betegségének időtartamát megduplázni is szabad a nemes célért

a mocskos rokkantnyugdíjért
- annak mielőbbi "elintézéséért". Vagy nemcsak azért?
S íme az eredmény:

"Állapota végleges, változás nem várható. Igazságügyi elmeszakértő felülvizsgálatanem szükséges (értsd: soha többé, a haláláig). Vélemény a rehabilitációhoz: Orvosi rehab. nem történt, továbbra javasolt psychésen (de továbbra sem történt). Fogl. tekintetében nem rehab. Budapest, 2005. május."

Az így "kiharcolt" rokkantnyugdíjból azonban a kizáró cselekvőképtelen, természetesen, egyetlen fillért sem kapott kézhez. Átköltöztették egy kisebb (szintén saját tulajdonú) lakásba és a hatóságok segítségével még a Balázs Béla utcai adatközlőben is letiltották az új címének a megadást. Letiltották - uramisten! - az édesanyja számára is! Aki valóban nem találta ezután, több, mint két éven át. Önök is szülők, Tisztelt Olvasóim? El tudják képzelni, mit élt át két éven ez az édesanya? A beteg telefonja először titkosítva lett, majd nem volt már telefonja sem... a TV antennája, internetje nem volt bekötve. S a cselekvőképtelenség 2005-ös kimondása után már a levélszekrényéhez sem volt kulcsa többé!!!

Ehelyett, a nagyon hamar normális viselkedésűvé vált, vásárolni, pénzt fillérre beosztani, főzni, utazni, a külvilágban magát kifogástalanul feltalálni képes cselekvőképtelennek a házhoz kezdték hozogatni az elemózsiát.

S azt minek?

Azt a soron következő, még ennél is nemesebb cél elérése érdekében: hogy az "önellátásra is képtelen" beteg pszichiátriai otthonba való beköltöztetését előjegyezhessék. Vagyis kiköltöztessék a kisebb, de most is szép, saját tulajdonú lakásából. (Hisz a cselekvőképtelen lakóhelyét a gyámnak / Gyámhatóságnak áll jogában megválasztani.)

Fillér kézhez kapása nélkül tehát a kizáró cselekvőképtelen két éven át csak zöldség és gyümölcsmentes, olcsó hizlaló ételeket kapott elemózsiaként. Miközben a megfélemlítve "kényszerkezelt", a kifejezetten hizlaló hatású Risperdál injekciókat kapta, amit mintaszerű szótfogadással adat be magának két és fél éve...

Hiszen - ha valaha is szabadulni akar - mi mást tehetne?...

S persze a kezelésnek meg is lett az eredménye: jó 15 kilót hízott ezalatt. De ezután, s mivel időközben - illegálisan - mégis tudott pénzt keresni, megtanult végre egészségesen étkezni és diétázni is, vagyis a súlyfeleslegét legalább nem szaporítani tovább.

S az évek óta tünetmentes, de végletekig megfélemlített beteg, mégsem örül túlságosan a rokkantnyugdíjának!

Érthetetlen módon csakis dolgozni akar! Lehet az normális, aki csakis dolgozni akar?

S ebből a célból, mint az első Csibetörténetben olvashatjuk, 2 magánszakértő kedvező véleményének birtokában - bár minden érdekelt rámenősen és írásban is ellenezte, pert indított a cselekvőképtelensége ellen.

A másfél évig tartó, 5 tárgyalásos, porig alázó pereskedés, ahonnan a gyámhatóság és a kezelőintézet az ügyvédjét is "eltanácsolták" azzal, hogy úgysem nyerheti meg a pert,

ahonnan Csibe támogató rokonait, zárt tárgyalások ürügyén a tárgyalóterem előtti kispadra utasították ki - végre befejeződött. Cselekvőképtelenségi ügyben nincs nyílt tárgyalás! Hogyisne! A cselekvőképtelen ugyan nem ismerheti a róla szóló iratokat, de ha bárkit beengednének a tárgyalásokra, istenments kiderülhetnének az iratokban szereplő hamis adatok! S a zárt tárgyalásokat a "gondnokolt védelmében" a Gyámhatóság (az ALPERES, tetszik érteni? a perbeli ellenfél!) követelésére rendelte el a bíró. A Gyámhatóság követelésére, akiknek csak a per beadása után találkoztak először Csibével. Mert az új körzet Gyámhatóságának emberei, 3 és fél éven át, még nem is látták.

Tehát a felperes, a kizáró cselekvőképtelen, mind az öt tárgyalás folyamán magára maradt. A hivatalból kirendelt ügygondnok először el se jött, később pedig úgy a cselekvőképtelennel, mint a rokonaival ismételten elhárított bármiféle megbeszélést. S a tárgyalóteremben sem "vett részt" a perben. Ott ült és néha rábólintott valamire. A Gyámhatóság képviselőjével azonban hosszasan "szóba állt" az ügygondnok. Ugyanezt tette a kirendelt ig. szakértő is, akit a bíróság az írásos véleményén kívül szóbeli tanúskodásra is berendelt - ő is csak a Gyámhatóság képviselőjével volt hajlandó beszélgetni.

Azért rendelték be a szakértőt, hogy a bíróság magyarázatot kapjon arra, miért nem lehet felmenteni a cselekvőképtelenségből azt, aki szerinte sem pszichotikus.

A 3 szakértő egyöntetű véleménye szerint Csibe "az intellektus, a memória, az érzelmi élet megtartásával reziudális skizofrénnek" minősül.

A bíróság által kirendelt szakértő szóbeli tanúskodásának az volt a lényege, hogy a beteg, idézem: "bár valóban egy jó képet mutat" - de az nem számít, mert egy skizofrén "bármikor visszaeshet". További érvelése komikusnak is tekinthető: például: a klimaxban is visszaeshet majd a beteg - vélekedett a szakértő. Ez miért komikus? Mert a beteg klimaxa, az életkora szerint csak kb. 8 év múlva lenne... HA LENNE. De mivel antipszichotikummal kezelik s a legelső kezelése óta egyáltalán nincs mensese (ami a kezeletlen években sem jött vissza többé), esetében (vagy talán az összes női skizofrén esetében?) semmiféle klimax nem várható... vagyis... steril!

Úgyse tudná felnevelni a gyerekeit egy skizofrén? Tegyük fel, hogy így van. Hát az élettárs? Az se tudná felnevelni? Mert a skizofrének családjában gyakran (esetünkben is) köröskörül kiugró képességű DIPLOMÁS leszármazottak vannak!

S ilymódon a perben, amelyet a beteg a hozzátartozójának tengernyi kidobott pénze árán tudott egyáltalán elkezdeni és lefolytatni, mindössze általánosan (továbbra is majdnem mindenre kiterjedő) korlátozó cselekvőképességre való enyhítést tudott elérni.

Az ítélet (bár egyik fél sem fellebbezett), ki tudja, miért, a törvényes 15 nap helyett csak öthónapos késéssel vált jogerossé.

Ezután a beteg (nyilván az ismert betegségtünet, a "valóságlátás hiányában"), immár csak korlátozott és nem kizáró cselekvőképtelennek képzelte magát. Akinek az ítélet alapján ezentúl joga van dol-goz-ni! Befizetett egy bolti eladói tanfolyamot. A tanfolyam üzemorvosi munkaengedélyhez volt kötve. S az üzemorvos nem adott munkaengedélyt. Ennek hiányában a tanfolyamot sem látogathatta. A pénzt (50 ezer forintot) tehát elvesztette. Aki érti, hogy a befizetett tanfolyamot miért nem látogathatta, tegye fel a kezét! Mi már értjük: mert ezt szándékos megtévesztésnek is fel lehet fogni! Hogy az elvetemült beteg biztosan le akarta tagadni a pszichotikus múltját... S ebben az esetben, a törvény szerint, a szerződéskötések anyagi konzekvenciójától sem lehet eltekinteni. De a tanfolyam látogatásáról ugyanmár miért tiltották el? Talán egy bolti eladói tanfolyam titkos államvédelmi anyagot tartalmaz? És ha nem is akart volna bolti eladó lenni? Mondjuk csak egy témába vágó könyvet akart írni:-)?

Az ezutáni 8 hónap elmúltával!

mindössze annyit tudott elérni, hogy a rokkantnyugdíjának a törvényben előírt 50%-át végre a kezébe adják. 8 hónappal a másfél éves, öt tárgyalásos per ítélethirdetése után (2010 márciusa) ennyi az eredmény. Annyi, hogy mostantól egészséges ételeket is vásárolhat magának.

DE dolgozni, akár csak a már két éve meglevő illegális munkaviszonyát törvényesíteni, ezután sincs semmi lehetősége.

S minden érdekelt hivatalos helyen emberségesen és vígasztalóan bólogatnak rá: mire volna jó ezt bolygatni, Csibe? Nem érdemes megváltoztatnod a Nyugdíjintézet véleményezését. Mert akkor 'elveszíthetnéd' a rokkantnyugdíjadat (pontosabban csak a 33%-át).

Aminél Csibe már két és fél éve... jóval többet keres. Szellemi munkával:-)

Csibe azt sem tudta, hogy a munkába állása valójában nem is a bírói ítélettől függ, mert a Nyugdíjintézet magasról fütyül a bírósági ítéletekre. (Lásd: internet: Társadalombiztosítási határozatok bírósági felülvizsgálatáról.)

Tehát sem neki, sem a támogató hozzátartozójának fogalmuk sem volt arról, hogy ezúttal munkaalkalmassági felülvizsgálatot kellene kiharcolnia.

De hogyan derült ki mindez egyáltalán? Miután Csibe boldogan meglobogtatta a kezelőintézetben a (nagyon szerény eredményű) pernyertességét, a szociális munkás, azzal, hogy jó, majd ők keresnek neki munkát, lekérte a Nyugdíjintézet véleményezését. Az aprótermetű kis asszonyka, Csibe nem bánt már semmit. S ellentmondani sem mert. Elhatározta, hogy akár totál kukuk között is hajlandó dolgozni...

Oké, megkérték a Nyugdíijintézet véleményezését. De onnan még 8 hónappal a per megnyerése után is csak az elavult, minden második mondatában hazugságokat tartalmazó, 2005-ös véleményezést küldték le.

Te, Anyu, mi az az IMEI?

Itt azt írják, hogy énrólam az IMEI is írt véleményt. Pedig akkor már nem is voltam Magyarországon... nálad voltam. Miért, mit írt? Tulajdonképpen semmit. Csak az van ide írva, hogy IMEI véleményezésem is volt. Keressük meg az internetben, hogy mi az az IMEI, javasolta az anyja.

MICSODA?! Az elmebeteg bűnelkövetők intézménye? Te jószagú úristen!

A szoc. munkás az öt évvel azelőtti véleményezést azonnal szétküldte a "megváltozott munkaképességűek" munkahelyeire. Ahonnan azóta is érkeznek vissza... az elutasítások. Ilyen véleményezéssel még oda sem veszik fel Csibét. Ha tudtak a pernyertességről, miért küldték el ezekre a munkahelyekre az öt évvel ezelőtti véleményt? Nyilván azért - mi másért? - hogy a birka cselekvőképtelen megértse és belenyugodjon végre, hogy ő az életben nem dolgozhat már sehol. Még a "megváltozott munkaképességűek" munkahelyein sem.

A bíróságtól lefelé a magyar társadalom minden rétege
minden szinten igyekszik elutasítani
a mocskos rokkantnyugdíj (33%-a:-) helyett
a hozzátartozó tisztességes pénzét, önzetlen segítségnyújtását,
akinek a perbeli, "beavatkozó"-ként való részvételét a bíróság másodfokon is elutasította

A bíróságtól lefelé a magyar társadalom minden rétege furcsálja, elutasítja

azt, hogy egy ép értékrendű hozzátartózó magára vállalhassa a bajbajutottnak akár a teljes ellátását is, és ezzel a ma már normális cselekvőképtelent kimenthesse a cselekvőképtelenség rabságából:

végső soron a már előjegyzett, s ehhez csalással a "beteg" aláírását is megszerzett, de a mindenhova megírt tiltakozását válasz nélkül hagyva, tehát azóta is előjegyzett,

pszichiátriai otthonba való beszállítás rémétől. Mit számít az, hogy ebbe sose egyezne bele? Attól még a rendőrök, a szokásos módon, megbilincselve, bármikor beköltöztethetik.

Nos, tehát, kedves olvasóink, nemcsak a "veszélyes" elmebetegeink (és a sokkal több veszélyes egészségeseink) szaladgálnak szanaszét.

Hanem ilyen végsőkig megfélemlített kis birkák is vannak, amikkel bármit meg lehet csinálni... a haláluk előtti, embertelen, leírhatatlan, soha bele nem törődő reménytelenséggel letöltött rabéletük végéig.

Mert a skizofrénia, aminek a világ egyetlen orvosa, vagy "kutatója" sem tudja az okát, elvileg el van fogadva, hogy az egy agykárosodás - kóros dopaminfelesleg, vagy miafranc. "Az kell, hogy legyen". Az semmit nem számít, hogy tudomány még soha nem igazolt semmiféle "agykárosodást" a skizofrének agyában. Nem is fog.

MERT NEM AGYKÁROSODÁS. Ennek a bizonyítására, jó 60 éve és ezután is, hiába várnak.

Mert a skizofrénia jelenség (egyéb, valódi károsodás hiányában) a gyógyszervegyész anya szerint csak a pánikbetegség egy speciálisan "ronda" megnyilvánulási formája. (Ez vitatható. Sz.G. megjegyzése.) Csibe esetében ennek az első kirobbanásához vegyi (hallucinogénekkel való munka következtében: munkahelyi) károsodás vezetett. Persze az apa, az anya elvált férje, már Csibe első kezelőorvosánál sietve hozzátette a saját laikus véleményét: hogy szerinte az anya is paranoid skizofrén. (Úgy látszik, megtanult közben néhány orvosi szakkifejezést is).

Ez már hihetetlen? Hihetetlen, de igaz. Nem érdemes vitatkozni, mert minden iratunk megvan. S ez az első kezelőorvos, a már 20 éve külföldön élő anyáról szóló mesét minden további nélkül elfogadta. Csibe irataiba tehát, a vegyi károsodás, mint kiváltó ok helyett kezdettől fogva "családi halmozódás" került bele. Aztán ez az orvos az anya tiltakozására, irónikus hangú bocsánatkérő levelet írt neki. Nem félt a felelősségre vonástól, viccelt. Okirathamisítás? Ugyan már! Elmebetegek ügyében nem létezik okirathamísítás...

Ez az kettős állampolgár anya, aki csak a külhoni viszonyok szerint, tehát csak relatíve "szegénysorsú" (nyugdíjazása előtt gyógyszervegyész, jelenleg kis könyvkiadó vállalkozó) - évek óta a jövedelmének 70%-át költi arra, hogy a két és fél éve 3 szakértő által tünetmentesnek nyilvánított gyermekét kimentse ebből a borzalomból.

Hogy szoros (akár hetenként többszöri) orvosi ellenőrzés mellett, amit a beteg boldogan vállalna, munkaképessé

és a jövőben, lehetőleg, gyógyszermentessé is tehesse a gyermekét. (Mert azért, ha nem is annyira, mint a csatornába való Halidol, a "modern" Risperdál is egészségkárosító ám!

 

Tisztelt Olvasóim, ezután már csak a tanulság hiányzik és ehhez ismerkedjenek meg az ítélet indokolásával:

Az ítéletben a bíró nyiltan kimondott hiányosságnak vélték Csibe perbeli viselkedésével kapcsolatosan, hogy, úgymond,

1. "passzívan" viselkedett a perben. Ebből azt a következtetést vonta le a bíró, hogy nyilván az életben is... tehát a komolyabb felmentése már csak azért sem indokolt, mert nem várható el tőle nagyobb önállóság az életben (?).

2. Ennek indokolásaként felrótta neki a bíró azt, hogy a tárgyalások jegyzőkönyveiért rendszeresen csak az írásos megbízottját küldte be.

3. s még azt, hogy nagyobb vásárlásokat (szőnyeg, printer toner, munkaasztal) nem egyedül, hanem csak az édesanyjával, vagy a nagynénjével együtt tett.

S nézzük, hogy ez mennyire laikus vélekedés volt a bíró részéről:

1. A tárgyalásokra az volt Csiba előzetesen elhatározott stratégiája, hogy mivel úgyis csak a jó állapota számíthat a perben (gondoltuk mindketten!), s mivel a teljes felmentése ebben a perben még nem várható, Ő SEMMIT NEM FOG VÁDASKODNI. Sem a gyámra, sem a Gyámhatóságra, akiktől egyelőre úgysem fog megszabadulni, nem fog panaszkodni semmit. S biztosan meg is volt erre minden oka...

2. Mivel a kórház írásban is ellenezte a per benyújtását, továbbá, hogy napi 6 órás semmittevéses "munkaterápiára" van kötelezve, ahonnan még az édesanyja magyarországi ottléteikor sem akarták elengedni, Csibe szinte semmilyen intéznivalója végett nem mert elkéredzkedni. Mert amikor az elején mégis merte... a "felügyelők" a többi munkaterápiás előtt megszégyenítették, stb... Tehát sem a különböző külső felülvizsgálatokat, de még a tárgyalásokat sem merte felemlíteni... (Ezekre azért - mindenféle mesével - rendben eljutott).

3. Kizáró cselekvőképtelen semmiféle nagyobb összegű árucikket NEM vásárolhat! Egy az, hogy fel van tüntetve a személyi igazolványában a gyám, másrészt elvileg nem is lehet egy fillérje sem, nemhogy nagyobb összeg. Tehát egy kizáró cselekvőképtelen egyáltalán NEM vásárolhat nagyobb dolgot egyedül!

A tanulság, tisztelt törvényhozók:

A cselekvőképtelenek összes tárgyalásaira pszichológus végzettségű bíró, vagy pszichológus végzettségű ügyvéd, vagy legalább hivatalból kirendelt pszichológus kísérőre van szükség.

Mert a bírók általában nemcsak a pszichiátria, hanem még a pszichológia elemi ismereteivel sincsenek tisztában... pl. azzal, hogy bármely függő viszonyban levő, JÓZAN ÍTÉLŐKÉPESSÉGŰ személy tartózkodni fog azoknak a bírálatától, akiktől még a lélegzetvétele is függ...

Tisztelt olvasóim, ezt Csibe édesanyja írta.