Depresszió ipari méretekben

Adás: 2005.12.06. 22.00-23.00

2005. december 9., péntek 9:23

Szexuális zavart, étvágynövekedést okoz, veszélyes a magzatra, módosítja az agyműködést, anélkül, hogy hosszú távú következményeit ismernénk. Mindezeket és sok mást is okoz az antidepresszánsok szedése. A gyógyszervizsgálatok utólagos elemzése pedig kimutatta, hogy a gyógyszer 50-60 százalékban hatástalan a depresszió ellen. Ezeket és még sok minden mást állít Dr. Szendi Gábor klinikai szakpszichológus, tudományos munkatárs, a Depresszióipar című könyv szerzője. Állításai-érvei vihart kavaróak, de megalapozottak és szilárdak, kiderül belőlük, mindnyájan a nagy átverés-show szereplői vagyunk. A műsort a Hangtárban újra meghallgathatják.

Részlet a műsorból: Horváth Gergely: Az idei év egyik legbátrabb személyes vállalása Albert Györgyi Miért pont én? című vallomása depressziójáról, amelyet bevallottan azért írt, hogy más, hasonló cipőben járóknak segítsen. Abban a könyvben, amelynek címe Depresszióipar és amit te írtál, te azt állítod, hogy nem erről van szó, hogy Albert Györgyi –szerinted- nem érti saját történetét. Miért? Szendi Gábor: Hát, igen. Azért válaszoltam erre a könyvre, mert egyrészt személyesen meg is lettem szólítva benne, mert egy fél mondattal lett elintézve a tavaly, a Mozgó Világban megjelent Depresszióipar című tanulmányom. Az Albert Györgyit kezelő pszichiáter annyit mondott, hogy aki nem hisz ma az antidepresszánsokban, az nevetséges. A másik ok, amiért azt gondoltam, hogy reflektálnom kell erre a könyvre, hogy minden jó szándéka ellenére rendkívül megtévesztő. Albert Györgyi tíz évig szedett antidepresszánsokat, ez idő alatt négyszer követett el öngyilkossági kísérletet. Ezt az ő könyvéből tudhatja bárki. És én azt gondolom, ez a legrosszabb gyógyszerreklám. Akit az antidepresszánsok szedésének tíz éve alatt nem lehet meggyógyítani és nem lehet megóvni őt négy öngyilkossági kísérlettől, az nem igazán jó propagandistája a gyógyszereknek. A harmadik ok pedig, amiért mindenképp válaszolnom kellett erre a könyvre: Albert Györgyi tévesen lett diagnosztizálva. Ő az ú.n. borderline személyiségzavarban szenved. Ami nem jobb vagy rosszabb, mint a depresszió, csak más. Ha valakit tíz éven át félrekezelnek, annak katasztrofális következményei vannak. Valójában erről szól a könyv. Én inkább azt a címet adnám neki: Hogyan éltem túl a pszichiátriai kezelésemet? A probléma az, hogy ő egy megtévesztett ember, aki ezek után telekürtöli a világot azzal, hogy az antidepresszánsok az igaz megoldás, és azt kell szednie mindenkinek. És ezt most következetesen mondja minden műsorban, és én azt gondolom, kellene valami egyensúly, hogy az emberek tudják meg, hogy az antidepresszánsok nem csodaszerek és nem gyógyítják meg őket. H.G.: Könyvedben több szó esik arról, milyen összefüggés van az öngyilkossági szándékok kimutatása és az antidepresszánsok szedése között. Sz.G.: Igen, a helyzet az, hogy az antidepresszánsok bizonyítottan fokozzák az öngyilkossági késztetéseket. Aki azelőtt soha nem is gondolt öngyilkosságra, amikor elkezdi szedni az antidepresszánst, 100 emberből három-négynél be fog következni az öngyilkosság gondolata. Felbecsülhetetlen azoknak a száma, aki az antidepresszánsok húsz-harminc éve alatt öngyilkosságot követtek el. Ráadásul éppen azért, mert fűnek-fának felírják a körömrágástól a rosszkedven át a házassági krízisig bárkinek, olyan embereket sodornak életveszélybe, akik valójában inkább rágnák tovább a körmüket, csak éljenek. A másik probléma, hogy a gyógyszeripar ráállt arra, hogy nemzeti szinten az SSRI, a legmodernebb antidepresszánsok fogyasztása csökkenti az öngyilkossági arányszámot. Ez viszont teljesen nyilvánvalóan nem igaz, mert már a gyógyszergyári vizsgálatokból –ahová csak olyan embereket vesznek be, akiktől a legtávolabb áll az öngyilkosság- kitűnik, hogy évre és százezer főre átszámolva körülbelül húsz-harmincszor több öngyilkosság következik be, mint az átlag populációban.

A teljes műsor meghallgatható Real Media Player segítségével (méret: 15 Mb ADSL letöltés kb. 1 perc)