 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
 |
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Az édesapámról szeretnék írni, aki 10 éve öngyilkos lett.
A tette előtt egy hónapja szedte a Zoloft nevű antidepresszánst és a Xanax nevű nyugtatót.
Számomra mostanra derült ki, hogy ezek a szerek már amúgy is krízisben lévő embereknél fokozhatják az öngyilkossági hajlandóságot.
Akkor, 10 éve pedig azt hittük, hogy jó lesz, majd megold mindent.
Az édesapám 43 éves volt, amikor öngyilkos lett.
Már a gyermekkora sem volt egy hűde ideális. Alkoholista apa, aki a családját terrorizálja. Az apám átvette a mintát, ő is ivott. Pont annyira, hogy az életét elrontsa vele, de azért annyira nem, hogy ne tudjon ezzel "normális" életet élni. Dolgozott, családja volt, bár elvált. De lett új családja. Voltak vágyai, próbálkozott, de rendre kudarcok érték főleg az alkoholizálás miatt.
Az első nagy "pofon" ugyancsak az alkohol miatt érte. Ittas vezetésért elvették a jogosítványát. Ekkor indult el lefelé a lejtőn, ugyanis utána továbbra is vezetett, bár csak kismotort. Meg ivott is. Eljutott odáig, hogy többszöri rendőri elkapás után felfügesztettet kapott, majd ott lebegett előtte 8 hónap fogház letöltendő büntetés. Azt tudni kell, hogy édesapám a munkatársai és barátai körében népszerű, tisztelt ember volt, ezért is nagyon szégyellte volna, ha a letöltendőig eljut.
Mindeközben félelemtől és alkoholizálástól beszűkült tudattal űzve arra gondolt, hogy ha anyagi helyzete fellendülne a problémái is megoldódhatnának. Ekkor kezdett játékgépezni, még fokozva a meglévő bajt.
Adósságok, adósságok, egyre nagyobb baj... Börtön... adósságok... játékgépezés... még több adósság...
Ezek voltak a problémák.
Én próbáltam neki segíteni, talán túlontúl is. Megoldani az életét. Ma is bánom! Én voltam az, aki úgy gondoltam akkor, hogy egy szakember segíthet. Azt hittem majd megoldja nekünk, helyettünk ezeket a problémákat. Mert már más kiút nem látszott. De tévedtem, és nagyot!
A pszichiáter az első beszélgetés után úgy látta jónak, hogy felírja a fent említett antidepresszánst és nyugtatót. Később a nyugtató adagját emelte is. Úgy, hogy tudta, hogy rendszeresen fogyaszt alkoholt, csak az édesapám megígérte neki, hogy nem fog inni a gyógyszerekre. Egy szenvedélybeteg ígérete...
Az apám szedte a gyógyszereket, és én laikus szemmel is láttam, hogy ez nem segít, csak még egy problémával lett több. Ugyanis a gyógyszerekre ivott. És tovább folytatta a játékgépezést is.
Megrémültem és felkerestem a pszichiáterét, hogy tudassam vele édesapám alkoholizálását a felírt gyógyszerek mellett.
Az már sajnos nem derült ki, hogy mit tett volna az orvosa, ugyanis a következő konzultációt már nem érte meg.
Az édesapám 47 éves korában ittas állapotban, valamint az antidepresszáns és nyugtató hatása alatt permetszerrel megmérgezte magát és meghalt.
Akkor 1 hónapja szedte a gyógyszereit.
A történtek után felkerestem a pszichiáterét, aki azzal érvelt, hogy az apám azt mondta neki az egyik kezelés alkalmával, hogy nem lenne soha öngyilkos, valamint negatív véleménnyel volt azokról is, akik ilyen módon oldják meg a problémáikat.
Mégis megtette. Alkohol és gyógyszerek hatása alatt.
Lehet, hogy az antidepresszáns szedése nélkül is öngyilkos lett volna végül. De az is lehet, hogy nem.
Azonban úgy látom 8 év távlatból, hogy a gyógyszeres kezelés rövidre zárta ezt a folyamatot.
Kommentár
Az eset tipikusan azon szormorú esetek egyike, amelyben a pszichiátria nem beismerte saját tehetetlenségét, hogy szociális és személyiségproblémákat nem lehet gyógyszerrel kezelni, hanem adta rutinosan a "szokásost". Az antidepresszáns szedése alatt elkövetett öngyilkosságok és gyilkosságok gyakori sajátja, hogy az öngyilkos vagy gyilkos tette után (ha megmentik életét) nem tudja megmagyarázni, miért akarta kioltani saját életét, vagy miért ölt meg másokat. A történetben szereplő férfi határozottan tagadta, hogy öngyilkossági tervei volnának, sőt el is határolta magát az öngyilkosságtól, mint megoldási módszertől. Az a tény, hogy végül mégis megölte magát, gyarapítja az értelmetlen halálok sorát.
|
|
