Simon Mária: Summerhill

Recenzió Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak (gyerekeknek és szülőknek)c. kötetéről (Saxum Kiadó "Az élet dolgai" sorozat 2009.)

Szitok vagy áldás a reform, alternatívás említése a magyar oktatásügyben, pontosabban a magyar pedagógiában? A válasz nem könnyű erre a felvetésre, mert a válaszoló világfelfogásától, elveitől függ, hogy milyen asszociációi vannak , amikor meghallja ezeket a szavakat. Az tény, hogy ma a reformpedagógia nagyjainak nem egy követője van Magyarországon is és iskolák is működnek reformpedagógiai elveken. Waldorf, Dewey, Montessori, Rogers, Gordon, Freinet, cselekvő iskola /Ferriére/ ,Jenaplan /Peter Peterson /,Dalton-plan iskola /Helen Parhust/, projektoktatás/Kilpatrick/ nem ismeretlen nevek a magyar pedagógiában. Nem egy alternatív iskola működik eredményesen Magyarországon. Vitathatatlan tény az, hogy 1989 után a pedagógia képviselői is fellélegeztek és a porosz rendszer alternatívájaként jelentek meg új iskolák. Az alternatív iskolák nagy része valamelyik reformpedagógiai irányzatot képviseli vagy annak alapján alakította ki saját koncepcióját. Alexander Sutherland Neill neve ismeretlen volt. Fóti Péter, aki annak ellenére, hogy Ausztriában él, folyamatosan publikál a magyar pedagógiai folyóiratokban és már jó néhány éve szenvedélyesen felhívja a figyelmet a Neill által alapított iskolára, Summerhillre, és annak pedagógiai nézetrendszerére (A szerző némely rövid írás aitt olvasható).

A pedagógiai szakfolyóiratokat olvasók találkoznak nem egyszer a nevével, akár Summerhill kapcsán, akár a mai iskola kritikusaként, vitázva másokkal vagy ismertetve reformpedagógiai felfogásokat.
Fóti Péter most egy rendkívül izgalmas kis kötetet adott ki : Útmutató rebellis tanároknak (gyerekeknek és szülőknek) a Saxum Kiadó "Az élet dolgai" sorozatban. Igen, az iskola, a nevelés az élet legfontosabb dolgai közé tartozik. Hogy a nevelés, az iskolaügy sok útmutatást igényel, ez nem is kérdés. Minden résztvevőnek kell útmutatás, tanárnak, gyereknek, szülőnek egyaránt. Részvételük közös ebben a folyamatban, pontosabban egyformán érdekeltek abban, hogy a "nevelés" eredményes legyen. Az a nagy kérdés, hogy mit tekintünk eredménynek?
Fóti Péter szerint toleráns, az igazáért harcoló, kreativitását megélő, szabadon gondolkodó, saját érdekeit felismerni képes demokrata, aki valódi közösségben képes élni.
Ezeket tételesen nem sorolja fel egyetlen tanulmányában sem, de elolvasva cikkeit, válaszait vitákban, azokból ez derül ki. Miért szenvedélyes? Mert úgy látja, hogy alig történnek lépések abba az irányba, hogy megvalósuljanak ezek a célok. Harcol, igénybe véve sok eszközt: internet, könyvkiadás, folyóirat, rádió, viták. "Az írástudók" felelősségével. Mint egy igaz hívő, térítő is egyben. Nem dogmatikus elkötelezettségről van szó. Hanem a gyerekek iránti elkötelezettségről. Akiben ez megvan, és pedagógiával foglalkozik, az nem kerülheti el, hogy ne találkozzon a reformpedagógiával. Ebből tud erőt meríteni. Az, hogy ki kire talál rá, az valószínű a tapasztalataitól , a világról való felfogásától , a társadalomtól, ahol él, függ. Az sajnálatos, ha valaki úgy érzi, hogy magányos, amikor valami újat képvisel, vagy változtatni akar. Fóti Péter harca egyenlőre annak tűnik, habár nem egy , a reformpedagógia kiváló magyar szakértője , mint Vekerdy Tamás, Gádor Anna állnak mellette, illetve egyet értenek vele egy sor kérdésben.

Az "Útmutató rebellis tanároknak" című kis kötet, zsebben elfér, metrón olvasható, könnyen kezelhető zsebkönyv, amit gyakran érdemes forgatni. Jó lenne, ha nemcsak rebellis tanárok tennék ezt. Kezdő tanároknak kötelező olvasmány, elsősorban maga az "Útmutató..."című tanulmány.
Talán ez a kötet szive-lelke. Evidenciákat gyűjtött össze ebben a szerző és ma már sok iskolában az általa leírtak szerint szerveződnek a tanórák és az iskolai élet is. Sok pozitív változás történt a magyar iskolák életében az elmúlt 20 évben. Talán elszigeteltek az új , pozitív jelenségek, nem közismertek és így a szerző sem rendelkezik ezekről sok információval. Az vitathatatlan tény, hogy alapvetően még mindig a porosz iskolarendszer a meghatározója a magyar iskolarendszernek. Sőt még szinte megerősödni is látszik, nem egyszer felmerült az utóbbi években az a képtelen ötlet is, hogy vissza kell állítani a testi fenyítést. Az iskolai erőszak a médiában elsősorban akkor jelenik meg, amikor egy tanári nevet meg sem érdemlőt gyerekek vernek meg. Nem esik szó őszintén arról, hogy hány "tanárok" általi verés történik, aminek a gyerekek a szenvedő alanyai. Van olyan oktatási vezető, aki törvény után kiált arra vonatkozóan, hogy szigorítások legyenek. Tehát a porosz iskola él és virul. Aki a porosz iskolarendszert ellenzi, kritizálja , az a gyerekeket védi. A napi iskolai élet szervezéséhez nyújtott Fóti-féle útmutató kulcsszavai, gondolatai a következők: nyitott osztály, a kérdések nyílt megvitatása, a gyerekek találhatnak megoldást, spontaneitás, rutinok szabályok demokratikus fejlesztése, mindenki ad és kap, a tanár közvetítő, szabad tanítási mód, kreatív rendetlenség, közösen kialakított tananyag, a gyerekek joga arra, hogy beszélhessen, önértékelés, gyereket látni tanulók helyett, nem kényszeríteni a tanulásra, tisztelni a gyerekek érdeklődését, bizalmi kapcsolat a tanár és gyerek között. Fóti Péter a "Summerhill"- rendszer ismerője , értője és rendíthetetlen híve. A kötet jó szerkesztését bizonyítja, hogy a Summerhillről szóló tanulmányok az "Útmutató..." után olvashatók.
A szerző "Roxfort vagy Summerhill" című tanulmányában rendkívül alaposan hasonlít össze két bentlakásos iskolát. Alapvető különbségeket lát a két iskola között. A Harry Potter által látogatott iskola nemcsak az író találmánya, modellje az angol, hagyományos több száz éve létező iskola. Summerhill a modern kor terméke. Fóti Péter összehasonlítja a szabályokat, az óralátogatás kérdését, a tanári kart, az önkormányzatiságot, a gyerekek egymás közötti konfliktusának kezelését.
A szabályokat a tradicionális Roxfortban a tanárok hozzák. Summerhillben a tanárok és gyerekek közös ülésén, vita után közösen döntenek. Ezt azért is fontosnak tartja, mert Roxfortban nem értik a gyerekek a rájuk kényszerített szabályokat, Summerhillben ez nem is kérdés, hiszen lehetősége volt megérteni a vita során és csak azután szavazott. Ezek után a szabályok nem betartását is másképp lehet kezelni. A summerhilli iskolában a szabályok mindenkire vonatkoznak, pontosan úgy, mint Janusz Korczak gyermekotthonaiban. Roxfortban a tanárok nem tartoznak bele a szabályok rendszerébe, azaz törvényen felettiek.

Az óralátogatás kérdése szorosan összefügg azzal, hogy milyen embereszményt fogad el az iskola. Roxfortban a "tudást" tartják az ember legfontosabb jellemzőjének és így a gyerekek agyába "tölteni" kívánnak. Ehhez "rend" kell, mert ennek a főszereplője a tanár, aki a "tudás" tudója, szerepe kizárólagos. Summerhillben "a gyerek a szocializálódásra készen születő, aktív lény, aki fogantatása pillanatától kezdve érdeklődik az őt körülvevő világ iránt..." .Arról igyekszik meggyőzni a szerző az olvasót , hogy nem kell a gyerekeket tanulásra kényszeríteni, a gyerekek tanulni akarnak ,A gyerekekben van érdeklődés és képes arra, hogy eldöntse, hogy mire van szüksége. Nem kell kötelezővé tenni az óralátogatást, Summerhill is ezt bizonyítja. A tanári testület vagy ahogy Fóti meghatározza, tanári kollégium tagjai csak olyan tanárok lehetnek Neill iskolájában, akik a szabadságra igent mondanak minden szempontból. Ebben a fejezetben olvashatjuk Homer Lane előadását, amelyet 1916-ban tartott Little Commonwealth gyerekköztársaság létrejöttéről. Fontos ennek az előadásnak a publikálása, mert lépésről-lépésre láthatjuk és megérthetjük azt, hogy mit jelent a gyerekek iránti bizalom, mit jelent az, hogy a gyerekeket partnerként kezelik a tanárok, mit jelent az, hogy közösen dönteni, betartatni a közösen hozott szabályokat, hogyan működik a gyerekbíróság. A gyerekek szabadsága az önkormányzatiságban jelenik meg. A mai magyar kezdetleges demokráciában alapvetően fontos az önkormányzatiság megértése tanítása, azaz a demokráciára nevelés. Van hova nyúlni mintáért: Lane, Korczak, Neill. Neill végigélt egy Lane-féle önkormányzati gyűlést és ebből fontos konzekvenciákat vont le. Janusz Korczak internátusában Önkormányzati Tanács is működött: "Gondolataim az intézeti gyerekek kis világától a felnőttek világa, e világ jelenségei felé fordulnak - egyre világosabb az út a gyermekönkormányzattól a világparlamentig" (Janusz Korczak(1982): Hogyan szeressük a gyermeket Tankönyvkiadó Budapest, 1982. 126.)

Az összefoglalóban figyelmeztet arra Fóti Péter, hogy a demokráciával "bajlódni" kell. "A legyek ura vagy Summerhill" című tanulmányból Neill gyermek és világfelfogása válik világossá az olvasó számára. Neill felkészült egy William Golding-gal lefolytatandó vitára, amit Golding nem vállalt, mint ahogy megtudjuk a szerzőtől. Ennek a dolgozatnak külön értéke az, hogy közli Neill elemzését a Legyek uráról. Tehát eredeti szöveget lehet olvasni és bizonyítani azt, hogy a summerhilli gyerekek sose fognak barbárrá válni, mert képesek önmagukat irányítani. "A legyek ura" igazi üzenete nem az, hogy a gyerekek a felnőttek ellenőrzése nélkül barbárok, hanem az, hogy a felnőttek ellenőrzése barbárrá teszi őket." . Rendkívül aktuális az erőszak és a gyerekek problémakör. "Erőszakos könyvek, erőszakos gyerekek?" című írásban Neill két gyerekkönyvével foglalkozik és ennek kapcsán az eredendő bűn és a gyerekek, a rossz, gonosz és a gyerekek problémakört járja körül. Az erőszakos könyvek nem kell, hogy erőszakot szüljenek, Nincs a két dolog között szerves összefüggés. A megfelelő szeretetteljes környezetben élő gyerek sose lesz kegyetlen. Ki kell élnie a gyereknek a frusztrációt. Ezt hagyni kell. Nem kötelező neurotikussá válni. Van más út is arra vonatkozóan, hogy elégedett emberek legyenek a társadalom tagjai. A neill-i recept : egy gyerek szabad gyerekközösségben éljen és annyit játsszon amennyit akar . Fóti Péter bemutatja a neill-i harmadik utat, amivel ő maga is egyetért és próbálja meggyőzni az olvasót is erről az igazságról:

"...amikor a gyereket teljesen békén kell hagyni. Ilyen például a tanulás. Nem kell molesztálni, arra kényszeríteni, hogy olyan dolgokat tanuljon, amelyek nem érdeklik. Ugyanakkor a közösségben való élet megkövetel bizonyos alkalmazkodást. Ezt az alkalmazkodást azonban nem direkt kényszerrel kell megvalósítani, hanem a demokratikus önkormányzás segítségével."

Érdemes alaposan elolvasni azt a fejezetet, amely Summerhill történetét írja le. Hogyan is születik meg egy ilyen intézmény? Hogyan fejleszthető egy alternatív iskola? Lehet, hogy nálunk megrekedt a fejlődésük? Lehet, hogy már akár össze is érnek az állami iskolákkal? Alternatívak-e még?
Fóti Péter lényegében elképzelhetetlennek tartja azt, hogy a hivatalos iskolarendszer keretei között megvalósulhat az önkormányzatiság, a gyerekek kreativitásának kiteljesedése, a demokrácia , a tanár és a gyerek partnersége. Kétféle iskolarendszert különböztet meg:

1. tradicionális
2. demokratikus

A demokratikus iskola jellemzőjének tartja a megosztott felelősséget és a demokratikus önigazgatást.

A szerző rávilágít arra, hogy a demokratikus iskolában megváltozik a tanárok feladata, ő is a közösség tagja, akire nézve a közösség döntései kötelezőek, akkor is ha nem mindig ért azokkal egyet. Nem a hierarchia a meghatározó. A kommunikáció nem alá és fölérendeltek között, hanem egyenrangúak között történik Ez egy új kommunikációs kultúra -írja Fóti Péter - szimmetrikus kommunikáció.
A tanulást nem tartja lényegtelennek, hanem arra hívja fel a figyelmet, hogy a tanulás a gyerek felelőssége. Summerhill alátámasztja azt a felfogását, hogy a gyerekek alkalmasak arra, hogy maguktól is tanuljanak és képesek arra, hogy maguk állítsák össze a tananyagot. Fóti Péter szerint csak ennek van értelme. A tanulás szabadsága , illetve a tanórákra való bejárás vagy nem bejárás szabadsága egyéni ügy, de minden más a közös gyűlésen hozott szabályokat hozó gyerek-tanár önkormányzaté. Summerhillben 160 pontból áll a törvénykönyv. Janusz Korczaknál a gyerekbíróság alapdokumentuma, amelyre hivatkoztak az ítéleteknél 1000 paragrafust tartalmaz.
Fóti Péter: Útmutató rebellis tanároknak( gyerekeknek és szülőknek) fontos kötet és igen hasznos lenne, ha a pedagógus társadalom elolvasná és vitatkozna, érvelne vagy lelkesedne és a rebellis tanárok, gyerekek, szülők képviselnék a normalitást és tovább fejlődhetne az oktatás sokszínűsége és nem elszigetelten születnének meg eredmények, amelyekről senki sem tud. Fóti Péter kötete inspiráló, kitekintő és "túllép e mai kocsmán és tovább".