A cég hálája

Népszabadság, Varró Szilvia, 2004. szeptember 11.

Korrupt gyógyszergyártók és lepénzelt orvosok mutyiznak a fejünk fölött; azt a gyógyszert nyeljük le, aminek a felírásáért cserébe orvosunk családostul nyaralhat Hawaii-n - így torzult el mostanra a lapunk cikke nyomán kitört újabb egészségügyi botrány.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) feljelentést tett ismeretlen tettes ellen, mert egy gyógyszergyártó receptenként több ezer forinttal kente meg az orvosokat, akik így havonta több tízezertől százezerig terjedő extrához jutottak. A gyógyszercég biztosra ment: az OEP megyei informatikusaitól "megszerzett" adatok alapján ellenőrizték, nem vágták-e át őket az orvosok.

Az OEP lejárató kampánnyal tereli el a figyelmet valami másról - vágnak vissza a gyógyszergyártók. A cégek "ilyen-olyan burkolt módon" megtalálják a kiskapukat - sejtet az egészségügyi tárca. Az OEP botrányt kelt, a cégek meg az orvosok alulfizetettségével visszaélve kilóra vennék meg őket - tüzel mindenfelé a Magyar Orvosi Kamara titkára.

A doppinghoz hasonlóan képmutatás-e felfújni az ügyet, amikor köztudott és elterjedt jelenséggel állunk szemben, vagy a sorból kilógó jogtiprókról van szó, akik kőkemény büntetést érdemelnek? A jéghegy csúcsa-e a jelen eset, vagy valakiknek érdeke, hogy velejéig rothadt társaságként állítsák be a gyógyszercégeket?

A normák adottak: jogszabály és a gyártók többségének etikai kódexe is tiltja az orvos anyagi megkísértését, és pontosan szabályozza, mennyire nyomulhatnak az orvosnál. A cégeknek persze nem mindegy, mennyi fogy évente akár több milliárdot is hozó szereikből; alsó hangon éves forgalmuk minimum tíz százalékát fordítják marketingre.

A zsivány gyógyszerdíler és a saját bukszáját dagasztó doki rémképe leegyszerűsítő: világszerte működő, és persze hasonló botrányokat is generáló rendszerről van szó, amelyben a meggyőzéstől a manipulációig széles a skála. A kíméletlen versenytársakat legyőzni akaró cégek saját állításuk szerint tűzzel-vassal irtják a fejpénzt, orvoslátogatók szerint pedig csak az egészségügy "hiénái" nyúlnak azonnal számlatömbjük után, ha betoppan a Cég Embere. Az orvosoknak vagy kórházaknak azonban nincs pénzük a húzós árú továbbképzésekre, ezért ennek költségeit többnyire a gyógyszercégek állják. "Nem szólnak, hogy cserébe az ő terméküket írjam föl" - érvelt szakmai függetlensége mellett egy főorvos. És miért épp az orvosok lázadnának föl a brazil raftingtúra, vagy a perui virtuális kongresszus ellen, ha ez más szakmákban is dívik? Azzal sincs baj, ha egy orvos igazi tanulmányt ír, vagy működő rákkutató alapítványát finanszíroztatja meg a gyógyszercéggel - már ha a kamumegbízások lelepleződnek. Csak épp nem ez a jellemző: magyar bíróság jogerősen se céget, se orvost nem meszelt még el hasonlóért. Az orvosok szerint hiába kötődnek egy (vagy több) céghez, attól még nem hálásak annak: nem a rossz szert tukmálják a betegre, hanem több jó közül választanak. Na de miért feccölne a gyógyszeripar súlyos milliárdokat marketingbe, ha semmi haszna belőle? És motiválhatja-e más érdek az orvost egy gyógyszer felírásában, mint a szakmai? Nem torzítja-e a betegellátást, ha azt a szert ajánlja, amelytől anyagi előnyt remél? Meddig tart a marketing, és hol kezdődik a korrupció? Naivitás azt gondolni, hogy a bérek rendezése automatikusan véget vetne a kínos gyakorlatnak; a beteg számára is átlátható rendszer híján aligha szűrhető ki a korrupció. A kis halakra könnyű lecsapni - de lesz-e szakmai-etikai vita a szponzoráció támogatott, tűrt és tiltott formáiról, vagy a hálapénz ügyéhez hasonlóan ez is elhal majd?